Félek a haláltól, mert tudom, hogy mi lesz utána! Ma váratlanul összeestem, elmesélték a haverjaim, odamentek, megnézték és meg volt állva a szívem. majd a kórházban keltem föl. Nem emlékszem semmire. Kép szakadás volt számomra. Ez az igazság?

> Aggódom, hogy örökké öntudatlan állapotban leszek

Öntudatlan állapotban mennyire érezted magad rosszul? Gondolom semennyire. Maximum miután visszanyerted az eszméleted. Ez az öntudatlan állapot nekem nem tűnik annyira borzalmasnak. Nekem az tudatos öröklét – az emberi tudatunkhoz hasonló tudattal – sokkal borzalmasabban hangzik. Mert lehet, hogy még az első száz, kétszáz, vagy akár ezer évben van valami, amit érdemes, értelmes csinálni. De ezer év után mi az, amiért még érdemes lenne létezni? Ezer év után nem könyörögnél-e visítva, hogy szűnjél meg tudatos lénynek létezni?

> Istenhívő vagyok, de bibliát nem kérek senkitől.

Tehát akkor te nem a kereszténység istenében hiszel.

> Ez az igazság?

Végül is meghaltál? Nem. Élsz. Oké, átestél a klinikai halál állapotán. De az nem a végleges halál. Tehát mit tudtál meg ebből a végleges halálról? Semmit. Pont ezért irreleváns annak a kérdésében, hogy mi van a halál után az, hogy klinikai halál állapotán átesett embereknek milyen élményük volt.