Péter tagadása (Lk 22, 54-62) alapján szerintetek milyen a kapcsolat Péter és Jézus között?

Szerintem elég jó volt a kapcsolat. Péter azt mondta, hogy nem tagadná meg. Miután megtagadta, eszébe jutott amit Jézus mondott, és keservesen sírt. Sokan nem csináltak volna semmit, sokan elgondolkoztak volna és rosszul érezték volna magukat, Péter viszont keservesen sírt! Megtagadta Jézust, de megbánta és nagyon sajnálta!

És ugyebár később mártír lett - megtagadhatta volna a hitét, de nem tette.

Péter ilyen őszinte, nagyszívű, de heves jellem volt, több bibliai történetben, ami a szívén, az a száján.

Hiába mondja nekik többször Jézus, hogy ő nem földi, politikai király, és hogy meg kell halnia, de feltámad, a tanítványok mind teljesen kétségbeesnek, szétszélednek, később be is zárkóznak félelmükben. (Pedig előtte mind fogadkoztak.) Kicsit úgy érezhették magukat, mintha Jézus cserben hagyta volna őket, miközben ez pont fordítva volt.

"Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére."

"Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. És akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.” De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. Péter ezt mondta neki: Ha mindenki megbotránkozik is, én akkor sem. Jézus így szólt hozzá: Bizony mondom neked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt másodszor megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Ő azonban annál inkább mondta: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszéltek a többiek is."

Plusz az emmausi történet ehhez (bár nem péteres, csak hogy mi lehetett a közhangulat): "Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt."

valószinüleg az első alkalommal az, hogy felismerték mint Tanitványt, összezavarodott. S máris távozott is onnan. Az is oka lehetett, hogy a körülmények váratlanul érték, nem volt felkészülve. Azért mondjuk meg őszintén, hogy Péter abba csöppent, hogy az igazságot kiforgatták, a büntelen Jézust bűnözőnek kiáltották. Nyilván a váratlan fordulat, kizökkentette Jézust a helyzetéből. Megbénitotta az emberektől való félelem.

Jézus nagyon is ismerte mindegyik tanitványát, és azoknak a stilusát. De sem Péterről, sem másokról, Júdást kivéve, nem feltételezte a szándékosságot. Mindegyikőjükkel igazi testvéri kapcsolatban volt.

"Aztán harmadszor is megkérdezte: »Simon, János fia, szeretsz-e engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: »Szeretsz-e engem?«, és azt felelte: »Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!« Ekkor így szólt: »Legeltesd juhaimat!"

Ez alapján elég jó kapcsolatuk lehetett, ha Pétert bízza meg külön az Egyház vezetésével.