Hányszor lehet valakit megkeresztelni és miért?

A csecsemőkeresztség - ahogy a csecsemőházasság - nem érvényes.

Szabad akaratbeli döntés szükséges mindkettőhöz.

Gyerekként megkereszteltek, ateistaként nem tartom érvényesnek, mert nem én döntöttem benne. (A katolikus egyház ettől függetlenül annak tartja, ő dolguk.)

Egyszer lehet keresztelkedni, többször nem.

Csecsemőként megkereszteltek, aztán 20 évesen csatlakoztam egy olyan közösséghez, ahol felnőttkeresztség van, úgyhogy megkereszteltek még egyszer. 30-on túl rájöttem, hogy már nem hiszek Istenben. Egyik keresztségemet se bánom, nem foglalkozom velük.

A gyerekeim nincsenek megkeresztelve. Kicsit bántja őket, hogy nincsenek keresztszüleik, de pusztán ezért nem akartuk.

A Szentírás alapján csak egyszer, ezért a keresztény felekezetek elfogadják egymás keresztségét, nem keresztelnek újra. Ahol igen, az felvet néhány kérdést.

Úgy például, ha egy református katolizál, nem keresztelik meg újra, ha egy katolikus ortodox lesz, őt sem. A keresztség az keresztség.

Talán a pontosítás kedvéért, a kereszténység elő pár évében voltak, akiket Keresztelő János megkeresztelt, őket az apostolok újra keresztelték, immár vízzel és Szentlélekkel. Ugyanis a jánosi keresztség csak egy jelképes tett volt, nem valós szentség.

Részletkérdés ugyan, de leszögezem, hogy ateista vagyok. Legalábbis abban a formában nem hiszek Istenben, ahogy a kereszténység tanítja, maximum szimbolikus, metaforikus értelemben tudom értelmezni Istent, nem egy személyes, transzcendens létezőként.

De 13 évesen keresztelkedtem meg. Volt ennek egy praktikus apropója, a győri Bencés Gimnáziumba akartam felvételizni, ahol jó pontot jelentett. De több volt ez annál, valóban érdekelt a kereszténység, meg úgy általában a vallás. Viszont nem voltam akkor sem hívő, de ha az akkori énemet kellene leírni, akkor inkább voltam szkeptikus agnosztikus, mintsem ateista. Nyilván 13 évesen az ember nem rendelkezik annyira szilárd világképpel, mint felnőttként.

Viszont ismerem a keresztény vallást, mind a mai napig érdeklődéssel követek teológiai vitákat. Nem hívőként, hanem mint a vallást, mint kulturális terület szemlélő ateistaként. Hallgattam vitát a keresztelésről is. És így kívülállóként azt kell mondanom, hogy nyilván komoly ellentét van a különböző keresztény vallási irányzatok között, és a teológia rendszerén belül mindegyik rendelkezik erős pro és kontra érvekkel, de számomra egyik sem meggyőzőbb a másiknál. A katolikus és a protestáns vallási irányzat alapvetően más alapokon nyugszik, a saját érvrendszer a saját tárgyalási keretei között logikus és konzisztens, a fő kérdés nem a keresztelésen van, hanem azokon az alapokon, amire az egyes vallási irányzatok építkeznek, a szent hagyomány elfogadásán, el nem fogadásán, a Sola Scriptura elvének az elfogadásán, el nem fogadásán. (Meg a protestáns irányzaton belül is vannak értelmezési különbségek, de ez kevésbé érdekes kérdés.) Erről – mármint a katolikus-protestáns irányzat szembenállásáról – meg ugyan lehet értelmes vitát folytatni, de a vita parttalan lesz, nyilván több száz éve zajlik ez a teológiai vita anélkül, hogy bármelyik fél is megnyerte volna a vitát fő bármilyen kérdésben.

A csecsemőkeresztelésnek nem csak teológiai, hanem áttételesen nagyon is profán, praktikus okai is vannak. Abban a korban, mikor magas volt a csecsemő- és gyerekhalandóság, a gyermeküket idejekorán elvesztett szülők számára sem volt mindegy, hogy mit gondolnak a gyermekük üdvözüléséről.

Az gondolom, hogy igazából ez nem egy lényeges kérdés. Ha elfogadjuk, hogy létezik Szentlélek, akkor az vagy megtalálja az embert, vagy nem. A keresztelésnek önmagában van jelentősége a kereszténységben, de nem érzem közvetlennek, kardinálisnak azt, hogy kit ki és mikor keresztelt meg. Ha valakit csecsemőként katolikusnak keresztelnek, az egy dolog, attól ő még felnőttként követhet egy protestáns, esetleg ortodox vallási irányzatot, sőt lehet buddhista, lehet ateista is. Számára a katolikus keresztelésnek nem lesz jelentősége. Ateistaként engem egyáltalán nem zavar még az sem, hogy tudatosan keresztelkedtem meg, ha egyszer nem hiszek Isten létezésében. Valamilyen szintű szimbolikus jelentőséget, illetve a fejlődésem egy szakaszát látom benne, nem többet. Aki meg katolikus marad felnőttként is, az meg legitimnek fogja tartani a keresztelését.

A keresztség eltörölhetetlen jegy, ezért csak egyszer lehet felvenni, akár gyermekkorban, akár felnőttkorban történt. Lehet vitatkozni a gyermekkeresztség szükségességén (katolikusként mondom, hogy bizony vannak reális érvek amellett is, hogy nem butaság, ha felnőtt fejjel hozza meg valaki ezt a döntést), de aki azt mondja, hogy "ismételni kell" felnőtt korban, az egyszerűen nem érti a keresztség szentségét.

De itt nagyjából leírták már többen a lényeget.

Olyan egyébként lehetséges, hogy ha valakiről nem lehet eldönteni, hogy meg volt-e keresztelve (vagy hogy az a keresztelés érvényes volt-e, tehát a Szentháromság nevére történt-e), akkor megkeresztelik, de ezt feltételes keresztelésnek hívják.

A katolikus hit szerint csak egyszer kell és csak egyszer lehet érvényesen és szentségi értelemben megkeresztelkedni. Előfordul, hogy valaki nem tudja biztosan, hogy meg van-e keresztelve, ilyenkor feltételesen megkeresztelkedhet, vagyis ez a keresztség csak akkor lesz keresztség, ha előtte nem volt megkeresztelve.

Természetesen mindenki annyiszor újítja meg a keresztségi fogadalmát és annyiszor önt magára vagy másokra vizet amennyiszer csak akar. A szentelvíz használata tulajdonképp leginkább éppen ezt a célt szolgálja, egy kis emlékeztető a keresztségre.

Sokszor "lehet". Például valaki kitalálja, hogy régebben reformátusnak kereszttelték de ő katolikus akar lenni inkább, és még egyszer megkeresztelkedik, vgy valamilyen "praktikus" okból megkeresztelik, mert pl. az anyósnak ez nagyon tetszik. Vagy fordítva, régebben katolikusnak kerezsteltek valakit, de ő inkább a református vallást akarja gyakorolni és újra megkeresztelkedik. Vagy ilyen-olyan okból, nem is vallási okból jobban néz ki az, hogy "én reformátusnak vagyok keresztelve", az anyós, a másik lakhelyen a plébános vagy akárki lelkesebb lesz tőle és kivételezni fog az illetővel. Vannak ilyenek, még ha kicsit nezezebben is engednek olyankor ilyen keresztelési szándékoknak.

De ugye ez csak ilyen ember ötletelés, hogy na most ezért vagy azét a másik vallás szirint legyek inkább megkeresztelve,v agy legyen a fiam, akárkim megkeresztelve, mert az "szebb", vagy akármi. Ez a hittel nincs köszönőviszonyban, de csinálnak ilyeneket atörténelmi egyházak. Azt kevésbé nézik ezek a zegyházak, hogy a Biblia mit tanít a keresztségről. Tehát a Bibliát általában nem igazán veszik komolyan.