Ez a vers mit jelent? Nekem nem úgy tűnik mint ha két személy volna itt meghatározva. Ter 1.2 A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

A Szentháromság titka az Újszövetségben tárul fel. Ha az Ószövetségben is ismert lett volna, akkor ma a zsidók is hinnének a Szentháromságban, de ugyebár nem így van.

Isten ismerete fokozatosan tárul fel az emberek előtt, amivel semmi gond, vagy semmi ellentmondás nincs.

"Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.

Vajon kinek mondja ezt Isten? Vagy saját magával beszélget?"

Ha úgy tetszik magának mondta. Ez csupán egy nyelvtani-alaki fordulat, nem tartalmi, úgynevezett buzdító mód.

Persze, lehet úgy is értelmezni, hogy a Fiú és a Szentlélek miatt van a többesszám és a Szentháromság egyik alátámasztása. Én mondjuk azért nem gondolom így, mert a rabbinikus hagyománynak szemet szúrt volna, hogy értelmezhető úgy is, hogy kvázi több isten van, ez viszont a zsidó gondolkodásban elképzelhetetlen. Szóval ők is egyfajta buzdító módot láttak benne, mintha azzal biztatnám magamat, hogy "Gyerünk, Jenő, ezt a 2 km-et még fusd le."

Természetesen a szerző nem gondolt és nem gondolhatott a Szentháromságra, mert ennek kinyilatkoztatása Jézus Krisztusra, az Isten Fiára várt.

Isten lelke vagy szelleme az Ószövetségben sehol nem jelent külön személyt. Isten szelleme valójában Isten anyagtalan, alaktalan, láthatatlan létmódja. Ahogy az ember a testével van jelen, a lábával jön-megy, szájával beszél, kezével érint, úgy mindezt Isten a szellemével teszi. Kezdetben Isten lelke a vizek felett lebegett, vagyis úgymond Isten magasabban volt, mint a felső vizek. A bibliai világkép szerint Isten alá van vetve a térnek, Isten úgymond odafönt van.

A bibliai világkép:

[link]

@ "Teremtsünk embert!"

Természetesen ez sem lehet utalás a Szentháromságra, legalábbis a szerző biztosan nem gondolt erre. Ez az úgynevezett töprengői többesszám, amit még ma is használunk: Megcsináljuk? Ne csináljuk? Jól van gyerünk csináljuk meg! Ugye a többesszámú töprengés után a végrehajtás már egyesszámban van: "Teremtsünk emberet! ... és Isten megteremtette", nem azt mondja, hogy megteremtették.