Jézus miért hívják Krisztusnak is?

Há mert az a neve: Jézus Krisztus

A Christian és a keresztény szavak gondolom a Krisztusból erednek.

Jézus volt a "keresztneve", a Krisztus azt jelenti, hogy Felkent (vagy valami ilyesmi). "Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus;" (Lk 3:15) - ez Keresztelő Jánosról szól, azon gondolkodott ott a nép, hogy ő-e a megváltó.

A keresztény szó valóban azt jelenti, krisztusi, nincs köze a kereszthez. :)

én találtam egy ilyet. :)

"Jézus Krisztus valóságos személy, Neve tulajdonképpen két szóból áll. A köztudatban ez a két szó egyetlen névvé olvad össze, de az ezoterikus tanítás határozott és lényeges különbséget tesz Jézus és Krisztus között. Krisztus az Univerzum első megnyilvánulása, maga a Fény, ami az isteni Bölcsesség, az isteni Szeretet és az isteni Erő hármas egysége. Ezt a megnyilvánulást gyakran „Fiú"-nak nevezik, ami szimbolikus név. Jézus, az ember, nem más, mint a Központi Forrásból elindult szikra, aki lelki fejlődésében rendkívül magas szintet ért el."

Tehát Krisztus mindenkiben ott van, és azért is szól úgy a fáma, hogy csak őáltala kerülhetünk a mennybe. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Miért nevezzük Jézust „Krisztusnak”?

A görög „Krisztosz” és héber megfelelője, a „Messiás” azt jelenti: „Fölkent”. Jézus azért a Krisztus, mert Isten fölszentelte, a Szentlélekkel fölkente megváltói küldetésére. Ő az Izrael által várt Messiás, akit az Atya a világba küldött. Jézus elfogadta a Messiás nevet, tartalmát pontosabbá téve: „az égből szállt alá” (Jn 3,13), megfeszítették és föltámadott, Ő a szenvedő Szolga, aki „életét adja váltságul sokakért” (Mt 20,28). A Krisztus névből ered a christiani-keresztények név.

A Krisztus név a héber "fölkent" jelentésű "Messiás" szó görög fordításából ered. A Jézus név jelentése nem valósulna meg, ha nem teljesíti be tökéletesen azt az isteni küldetést, amit ez a név jelent. Izraelben ugyanis Isten nevében azokat kenték föl, akiket Neki szenteltek a Tőle származó küldetésre. Ez történt a királyok, [Vö. 1Sám 9,16; 10,1; 16,1.12--13; 1Kir 1,39.] a papok [Vö. Kiv 29,7; Lev 8,12.] és olykor a Próféták [Vö. 1Kir 19,16.] esetében. Ennek kellett történnie különösen is a Messiással, akit Isten fog küldeni, hogy véglegesen megalapítsa az ő országát. [Vö. Zsolt 2,2; ApCsel 4, 26--27.] A Messiásnak az Úr Lelke által fölkentnek kellett lennie, [Vö. Iz 11,2.] mint királynak, s egyidejűleg papnak is, [Vö. Zak 4,14; 6,13.] de úgy is, mint Prófétának. [Vö. Iz 61,1; Lk 4,16,21.] Jézus beteljesítette Izrael messiási reménységét a maga hármas, papi, prófétai és királyi feladatával.

Az angyal hírül adta a pásztoroknak Jézusnak, mint az Izraelnek ígért Messiásnak a születését: "Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában" (Lk 2,11). Ő kezdettől fogva az, "akit az Atya megszentelt és a világba küldött" (Jn 10,36), a Mária szűz méhében fogantatott "szent". [Vö. Lk 1,35.] Józsefet Isten arra hívta, hogy vegye magához jegyesét, aki méhében azt hordozta, aki "a Szentlélektől fogantatott" (Mt 1,20), hogy Jézus, "akit a Krisztusnak neveznek", József feleségétől szülessék Dávid messiási nemzetségében (Mt 1,16). [Vö. Róm 1,3; 2Tim 2,8; Jel 22,16.]

Jézus messiási fölszentelése isteni küldetését nyilvánítja ki. Miként maga a név mutatja: Krisztus nevében ott hangzik az, aki fölkente, az is, akit fölkentek, és maga a kenet is, amellyel fölkenték; az Atya kente föl, a Fiú lett fölkenve a Lélekben, aki a Kenet. Őrök messiási fölszentelése földi élete során tárult föl, amikor János megkeresztelte, amikor "fölkente Őt Isten Szentlélekkel és erővel" (ApCsel 10,38), "hogy kinyilváníttassék Izraelnek" (Jn 1,31) mint Messiása. Cselekedetei és szavai úgy ismertetik meg, mint az "Isten szentjét". [Vö. Mk 1,24; Jn 6,99; ApCsel 3,14.]

ok zsidó és néhány pogány is, akik osztoztak a zsidók reménységében, fölismerték Jézusban az Izrael Istene által megígért "Dávid fia" alapvető messiási vonásait. [Vö. Mt 2,2; 9,27; 12,23; 15,22; 20,30; 21,9.15.] Jézus elfogadta a Messiás címet, amelyhez joga volt, [Vö. Jn 4,25,26; 11,27.] de nem minden fönntartás nélkül, mert kortársai közül nem egy nagyon emberi [Vö. Mt 22,41,46.] s lényegében politikai értelemben fogta föl. [Vö. Jn 6,15; Lk 24,21.]

Jézus elfogadta Péter hitvallását, aki őt Messiásnak ismerte el, de közvetlen utána meghirdette az Emberfiára váró szenvedést. [Vö. Mt 16,16--23.] Messiási királyságának igazi tartalmát az Emberfiának -- "aki alászállott a mennyből" (Jn 3,13) [Vö. Jn 6,62; Dán 7,13.] -- transzcendens mivoltában és a Szenvedő Szolga megváltó küldetésében tárta föl: "Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul sokakért" (Mt 20,28). [Vö. Iz 53,10--12.] Ezért királyságának igazi értelme csak a kereszt magasságában nyilvánult meg. [Vö. Jn 19,19--22; Lk 23,39--43.] Csak a föltámadás után hirdethette Péter Isten népe színe előtt az Ő messiási királyságát: "Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette Őt, ezt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!" (ApCsel 2,36).

Összefoglalva: A Krisztus azt jelenti: "fölkent", "Messiás". Jézus a Krisztus, mert "Isten fölkente Őt Szentlélekkel és erővel" (ApCsel 10,38). Ő volt "az eljövendő" (Lk 7,19), Izrael reményének tárgya. [Vö. ApCsel 28,20.]

Krisztus (a héberben Massiah, Messiás) fölkentet jelent, ki onnan felől van erővel fölruházva (sz. Ágoston). Így neveztettek a zsidó főpapok, királyok és próféták; de kitűnő értelemben, s később kizárólag egyedül a megígért Szabadító (Zsolt. 2,2. Dániel 9,25.).

'Krisztus' megnevezés az arám mesiha megfelelője, amely a fölkenés olaja által 'konszekrált' személyt, (a khriein, azaz fölkenni szóból eredően khrisztosz-t) 'fölkentet' jelent. «Jézus a messiás».

Krisztus megfelel a zsidó Masiach-nak, görögösen Messiásnak, görögre lefordítva Chrisztosznak, ami Felkentet jelent. Az Ószövetségben olajjal kenték fel és Istennek szentelték a királyt, a prófétát és a papot. "Jahve felkentje" elsősorban az uralkodó királyra vonatkozott a zsidóknál de a Szentírás megadta ezt a címet a perzsa királynak, Cirusznak, mert Isten tervét megvalósította (Iz 45,1), sőt még a pátriárkáknak is (Zsolt 104,15; 1Krón 16,22). Izrael megváltójára csak a Kr. e. utolsó században kezdték alkalmazni, amikor a Messiást királyként képzelték el,s ebben az értelemben vették át az Újszövetség írói is, mert Jézusban a prófétáktól megígért Messiás-királyt látták. A zsidók valószínűleg csak megtisztelő címként vagy hivatali jelzésként használták (a görögben névelővel) míg a hagyományoktól kevésbé kötött görög-keresztényeknél (névelő nélkül) Jézus második neve lett, mert az Úr Jézus a mi legfőbb királyunk, tanítónk és papunk. Ebből a szóból képezték követőinek nevét is, amikor chrisztianoi-nak, keresztényeknek nevezték őket.

A görög Krisztus szó általában fölkentet, a Szentírásban Isten Fölkentjét, a Messiás-királyt jelenti.

Krisztus: a gör. Khrisztosz, és a lat. Christus, ’Felkent’ magyar átírása.

A Krisztus név Jézus tisztségének a megjelölése. A g. Khrisztosz név az arám mesicha, ill. a h. másiáh fordítása, amely »felkentet«, messiást jelent. Amikor Izráel királyait és főpapjait hivatalosan beiktatták tisztükbe, ünnepélyesen olajjal kenték fel (2Móz 29,7; 1Sám 10,1 stb.). Mivel a »felkent« elnevezést először a király személyére alkalmazták (1Sám 24,7), ezért a próféták egy olyan Dávid házából származó királyi személy eljövetelét jövendölték, aki egy személyben, mint próféta és király és mint a béke fejedelme Istennek minden Izráelnek adott ígéretét beteljesíti (vö. Ézs 9,5-6; 11,1kk; Mik 5,1; Jer 23,5k; Zak 9,9-11).