Néhány embernek miért természetes még napjainkban is
hogy megkereszteltessék a gyereket, ha nem is gyakorolják
az adott vallást?
Figyelt kérdés
azt tudom hogy régi hagyományok beleivódtak emberekbe. azok is egy valláshoz tartozónak tartják magukat akik soha el nem járnak templomba, csak jobb esetben imádkoznak magukban otthon, vagy vallanak egy elvet. engem is csak belerángattak a református vallásba, nem gyakorlom, de évente jön a tag "egyházadót" szedni ami már régóta nem kötelező csak önkéntes hozzájárulás, mégis úgy állnak hozzá hogy úristen mi az hogy nem vagy hajlandó fizetni. idősebb anyumék odaadnak valamennyit illemből, én vagyok a nagy különc hogy nem. nem is szándékszom, én nem vagyok része az egyházközségnek. nem egyszerűbb lenne napjaink gyerekeit úgy nevelni hogy ha elég érett hozzá és érdekli egyáltalán a téma, majd ő eldönti hogy szeretne-e hinni bármilyen keresztény vallásban, akar megkersztelkedni? szegény kicsikre olyan sok helyen ugyanúgy ráhúzzák mintha kötelező lenne
Mert az ember alapvetően spirituális lény. Ha nem is gyakorolja a vallást, sokan azért hisznek "valamiben" odafönn és jó az, ha meg van keresztelve a gyerek, ártani nem árt. Még ha a szülő nem is gyakorló hívő és igazából nem érti sem a keresztséget, sem azt, hogy ez milyen felelősséget ró rá, akkor is megkeresztelteti, mert így szokás, jobb az, ha meg van keresztelve.
2020. ápr. 17. 09:51
Hasznos számodra ez a válasz?
12/14 anonim válasza:
"Néhány embernek miért természetes még napjainkban is hogy megkereszteltessék a gyereket, ha nem is gyakorolják az adott vallást?"
őket hívjuk kultúrkeresztényeknek
2020. ápr. 17. 10:04
Hasznos számodra ez a válasz?
13/14 anonim válasza:
A hagyomány kedvéért. És azokkal tényleg nincs baj,akik ezután nem várnak el semmit. Viszont sajnos sok olyan van,aki ebből kifolyólag kötelezi a gyereket a templomba járásra és a keresztényi viselkedésre,mert "meg lett keresztelve,innentől kezdve hívő". Az én esetemben ez volt. Egész gyerekkoromban kereszténynek mondtak,pedig a megkeresztelkedésemtől egészen a bérmálásig semmi nem az én akaratom/döntésem volt. Szóval...a keresztelkedés után ne gondolja a szülő,hogy onnantól rendelkezhet a gyerek döntései ellenére és elvárásokat támaszthat felé,csak mert ő hozott helyette egy döntést,mikor még esélye sem volt tiltakozni.
2020. ápr. 17. 11:37
Hasznos számodra ez a válasz?
14/14 anonim válasza:
"Annak lehet megkeresztelkednie, aki szellemileg is elég érett ahoz, hogy elfogja a keresztény élettel járó követelményeket,"
Ezt bizonyára nem tudja az a tanú testvéred,aki amelyik kérdésnél csak belém fut,azzal gyanúsítgat,hogy én egy kiközösített vagyok,aki 20 évig volt tanú. Gondolom bóknak kellene vennem,hogy szerinte mindösszesen 5 évesen elég érett voltam szellemileg ahhoz,hogy bekeresztelkedjek. Mivel elméletileg csak az számít kiközösítettnek,aki hivatalosan is tanú volt,és ez a 20 év elég nehezen jönne ki úgy,hogy én most vagyok 25. Úgy néz ki,hogy ezt a szellemi érettségre vonatkozó szabályt még nálatok sem ismeri mindenki.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: