Tudjuk, hogy a Szentlelket nem szabad bántani. Viszont a Szenlelket lehet imádni?

bántani :D Na te is értelmes vagy

Szabad igen. Sőt imádkozni kell is!

A Szentlélek önmagát ábrázolta, amikor galamb alakjában alászállt Krisztus keresztelkedésekor, tehát ábrázolni mindenképpen szabad. Annyira, hogy formáját is megadta nekünk.

"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért."

Ez alapján úgy hiszem, hogy lehet imádkozni a Szentlélekhez, hiszen közbenjár értünk Istennél. Valamint abban az imádatban is részesül, ami kijár az Atyának, s a Fiúnak.

Tudjuk, hogy a Szentlelket nem szabad bántani. Viszont a !!Szenlelket!! lehet imádni?

Luci,luci már írni se tudsz.(nem bántásból)

Nem nem szabad, hanem nem lehet. Bántani csak illúziókat lehet, valós dolgokat nem, mert ha átérezzük a célpontot, akkor bem tudunk negatívot érezni felé, így csak belső illúziókat lehet bántani. A szentlélek még ennek is a teteje, mert más néven ez maga a jóság. Hogy lehetne bántani a jóságot? >,<

Imádni lehet. Mindent lehet imádni a maga egészséges módján, az imádó és imádott, és a világnindenség közös viszonyából eredő természetes formában.

Ígérem igyekszem röviden és érthetően megfogalmazni mi a lényeg.

Isten Szent Szellemét megbántani, megszomorítani stb. csak olyanok tudják, akik hívő létükre Isten akaratának engedetlenek és Isten akaratának ellenszegülve cselekszenek. Valamint a még hitetlenek részéről, akik nem képesek elfogadni, befogani, megérteni és elhinni, hogy Jézus képes megbocsátani és kegyelembe fogadni, valamint újjászülni, megváltoztatni az ember jellemét, életvitelét, gondolkodás módját, Istenhez való hozzáállását azáltal, hogy képes az ember szívébe és elmélyébe beköltözni az Ő Szent Szelleme által!

A szent Szellemet nem kell imádni és nem is kell hozzá imádkozni, hiszen Maga a Szent Szellem által van kapcsolatunk az Élő Istennel. Nem a Szent Szellem a közbenjáró, hanem Jézus! Nem a Szent Szellem által van a kegyelem és a megbocsátás és az üdvösség, hanem Jézus által!

A Szent Szellem ajándék, mely által elpecsételődik az ember Isten számára az örök életre.

Tehát a Szent Szellem általi megvilágosodás, már annak a következménye, hogy az ember őszinte, megtörtszívű, alázatos bűnbánatot, bűnvallást tett Személyesen Jézus Krisztusnak és elfogadta Őt Urának, Istenének és személyes megváltójának és behívta Őt az életébe a szívébe!

Nem a Szent Szellemhez kell fordulni, hanem a Szent Szellem munkálja ki az emberben azt, hogy Magához, Jézus Krisztushoz forduljunk hittel imádságban!

Remélem sikerült érthetően fogalmaznom!

Gondolom, az "imádat" szó alatt az Istennek kijáró szóbeli magasztalást érted, nem a hétköznapi beszédben használt "nagyon szeret" jelentését. Mert én is szeretem a Szent Szellemet, és élvezem a közösséget vele, és hálás vagyo Istennek, és Jézusnak azért, amit rajta keresztül ajándékozott nekem, de mondjuk nem szoktam a Szentlelket magasztalni.

Érdekes kérdés, mert a Bibliában (emlékeim szerint, de javítsatok ki, ha ti másképp tudjátok) egyetlen eset sincs leírva, hogy keresztények a Szentlélket (vagy más szóval a Szent Szellemet) magasztalták vagy hozzá imádkoztak volna. A Jehova Tanúi most persze készen vannak a (szerintem felületes és téves) magyarázatukkal, hogy azért, mert a Szent szellem nem Isten és nem személy.

Én tehát másképp látom, bár ez nehéz kérdés, és könnyen tévedhetek, tehát inkább úgy osztom meg, hogy ebben a kérdésben eddig jutotam, és még tovább kell kutatni, vagy akár javítani kell rajta.

Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem az ő (a Fiú) örökségéből merít, és őt (a Fiút) fogja dicsőíteni (Jn 16:14). Ez még nem jelentené önmagában, hogy emberek ne magasztalhatnák a Szentlelket. Viszont azt is ígérte Jézus a tanítványainak, hogy a Szent Szellem bennük lesz (Jn 14:17). További most nem részletezett idézetek arról tanúskodnak, hogy amikor valaki újjászületik Istentől, vagyis Isten gyermekévé válik, akkor a Szent Szellem valóban belé költözik, és ezután a Szent Szellem irányítja az életét (Róm 8:14 "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai."), és természetesen ezen belül a beszédét is. Namost furcsa lenne, ha a Szent Szellem arra akarná rávenni azokat, akiket irányít, hogy őt dicsőítsék, hiszen Jézus örökségéből merít, és Jézus sem dicsőítette önmagát.

A Szentlélekhez való imával pedig -- nekem úgy tűnik -- hasonló probléma van. Az ima a menny és föld közötti távolság áthidalására szükséges. Ahhoz imádkozunk, aki nem ott van, ahol mi, ti. a Mennyben, tehét az ima, nem túl jó hasonlattal olyan, mint egy telefon. A Szentlelket viszont Isten kiárasztotta, kitöltötte (a Bibliában szereplő görög szó szerint "kiürítette") a földre Jézus halála után pünkösdkor, minden emberre. Lásd ("kitöltök Lelkemből MINDEN HALANDÓRA" ApCSel 2:17). Mint már említettem, Isten gyermekeire nem csak kitöltötte, beléjük is helyezte a Szent Szellemet. Ez a Szent Szellem arról győz meg mindenkit, hogy nincs más közbenjáró (közvetítő), akin keresztül az Atya elé juthat az imánk, mint Jézus Krisztus, mert ő az emberré lett Isten (1Tim 2:5). A római levél szerint a Szentlélek nem az imáinkat várja, sokkal inkább együtt imádkozik velünk (Róm 8:26), és a saját szavaival támogatja az imánkat, akár egy barát vagy testvér, akivel együtt imádkozunk. A különbség, hogy ő Istenként tökéletesen tudja kifejezni a mi mondandónkat, hibátlanul tud imádkozni, mi emberként meg nem. De ez nem akkora baj, hiszen ő Istenként nem fárad bele, hogy olyanokat mondjon az Atyának, hogy "a Stefán a mondanivalóját igazából úgy szerette volna kifejezni, hogy ..., csak most még nem sikerült olyan jól neki." Ha a Szentlélekhez imádkoznék, kicsit olyan lenne, mintha ott ülne mellettem a barátom, és én próbálnám a telefonomon felhívni, mintha távol lenne. Igazából nem hinném, hogy hiba lenne a Lélekhez imádkozni, csak nekem furcsa.

Amit biztos finomítani kellene a válaszomnon, hogy Isten valójában egy, és amit fentebb írtam, talán túlságosan szétválasztja Isten három személyét az Atyát, Fiút és Szentlelket.

üdv Stefán