Mi a külömsèg vagy hasonloság, Jèzus idejèben lèvő hirdetès ès mai hirdetès között?

meg az is a külömbség, hogy változtak az idők, a generációk. Van internet, ott is lehet hirdetni. Szerintem csak ott érdemes hirdetni az igét személyesen, ahol még nem hallottak az emberek Jézusról. Most már vannak Sátrak, imaházak ahova begyűlnek az emberek, akik igazán szeretik Istent vagy vágyakoznak az ő közelségére. Abban az időben szükséges volt.. most már az internet is kitölti részben a helyét.. mert így vannak, akik hallottak Jézusról, a váltságáldozatról és szeretnék Isten jelenlétét, azok keresnek egy lelki vezetőt(pásztort, papot), akik segíti őket ebben. És ott tanulhatnak is. Sokan a tanulmányozók közül nem is Isten miatt engedték be a tanukat a házukba, hanem, mert társaságra vágytak. Nem kritikából írom, de ezt láttam sok helyen. Meghallgatják a tanukat, elmélyülnek a mondanivalójukban, aztán jön az agymosás.

Idejemúlt dolgok.. miért ragaszkodnánk a rádióhoz, ha van már tv?

Amúgy van egy dolog: megtéríteni egy embert egy óra alatt is lehetséges(a legfőbb lényege úgyis, hogy Jézushoz tartozzon, ne egy valláshoz) a tanuk mégis csak több hónapnyi tanulmányozás után engednek valakit, hogy megtérjen(és megkeresztelkedjen. A megtérő imát majdnem mindig keresztelkedésnél mondják el!). Mi lesz akkor ha eközben történik valami? A bűnöket csak Jézus vére moshatja le rólunk és a megbánást/megbánó imát nem kellene halogatni! Az azt jelenti, hogy nemis szívből közeledünk Istenhez, csak valami csalogatás által. Mert ekkor magunkra kellene fókuszálnunk a legjobban és a szívünkre! A bűnöket bánni is kell nem csak megvallani! Ekkor mi van, ha egy ember készülne fel a bűnbánatra, de a felkészülésben meghal? Én azt mondom, hogy a bűnre kellene fókuszálni és abból, hogy az illető minél hamarabb kiüzze magából a sötétséget ha felismerte, ha nem szeretne vele közösségben vele élni. Megtérhetsz, megbánhatod a bűneidet utána ráérhetsz tanulmányozni. Bocs, ha kritikusnak hangzottam, a családomban is vannak tanuk nem hogy nem szeretem őket, inkàbb szomorú vagyok azért, amennyi hibát elkövetnek.

Minden esetben a Biblia, Isten szava a mérvadó. Az "üldözés" kifejezés alatt a Biblia, nem csak a tettleges bántalmazást érti. Jézus ugyanakkor azt is hozzá tette, hogy mi lesz az oka ennek, és nem egy okot nevezett meg. , Ugyanakkor a keresztények nem megosztott társdalmára értette, hanem az egységes keresztény életet élőkre, a valódi követőire, akikre a Bibliában leirtak azonositó jelének mindegyike megtalálható.

Jézus nem a megosztottság szellemét támogatja a keresztény életben, hanem az egységet, egységes tanitást, hiszen Isten a rend Istene és nem a Zűrzavaré. Sajnos ezeket rendre elfelejtik, vagy nem fedezik fel Isten szavában, a népére vonatkozó adatokat. A Judaisták, az az Isten valamikori népe sem vallási megosztottságban éltek, nem is tehették. Mert azonnali büntetést kaptak, ha valaki beszivárogtatott oda nem illő, vagy Istentől kért elvárásokat. Szerintem Isten szava bőséggel megadja erre a választ, hogy az üldözésnek nem egyféle módja van, és nem mindenkire vonatkozik, akik "kereszténynek" nevezik magukat. Ez abból is kitűnik, amikor Jézus határozott kijelentést tesz arra vonatkozóan, hogy nem mindenkit ismer el, aki Ő rá hivatkozik.

"Az "üldözés" kifejezés alatt a Biblia, nem csak a tettleges bántalmazást érti."

Akkor mit ért? Mert az apostolokat és korai keresztényeket tettlegesen üldözték, bántalmazták. Például egy apostolt kivéve mind vertanúságot szenvedett, ahogy rengeteg korai egyszerű keresztény vagy akár püspök is.

"Hol beszél Jézus olyanról, hogy "szellemi üldözés""

(Lukács 6:26) 26 Jaj, amikor minden ember jót mond rólatok, mert ezt tették ősapáik is a hamis prófétákkal!

Az üldözés lehet szóbani sértegetés is, illetve ha tiltják a világban azokat, amiket Isten viszont elvárja, parancsolja, s ezért fenyegetésekkel kell szembe nézniük.

A Bibliában nem egy olyan eset van Isten népe körében, akár a keresztény korról bezélünk, akár a későbbi választottjairól, amikor Isten kinevezettjei ellen sérelmeket, ellenállásokat alkalmaztak. Azt pedig ne felejtsük el, hogy nagy különbség a névleges keresztények üldözése, és a valódi keresztény életet egységesen élők között. Jézus nem mindenki magát kereszténynek nevezőt fogad el, csak akik összhangban élik az életüket az Atya akaratával, és alkalmazzák is a keresztény alapelveket a nap 24. órájában.

Figyelemre méltó az is, hogy a legtöbb kereszténynek nevezett világi életet él, és a világ dolgainak részét képezi. Ezeket is figyelembe kell venni a Bibliából, nem csak a keresztény kifejezést vagdalni.

"Azt pedig ne felejtsük el, hogy nagy különbség a névleges keresztények üldözése, és a valódi keresztény életet egységesen élők között."

Hmmm és gondolom te döntöd el, hogy ki melyik kategóriába esik. Ha jól sejtem, a Krisztusért életüket adó koptok és szírek nem keresztények..., nem úgy, mint a házalóügynökök, igaz?

Nem Én döntöm el, vagy döntöttem el. A Bibliában Jézus, vagy Isten szava az, ami különbséget tesz. Pál apostol kiválasztásakor ezt mondta: (Cselekedetek 9:16) 16 Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért.”

Pálnak, mint a Többi tanitványnak a bántalmazása, vagy sértegetése, nem csak Jézus nevét, vagy személyének megvallását jelentette, hanem azt amunkát feladatot, amit ezért tettek egységesen minden hol, a cselekedeteikkel.

(Cselekedetek 2:17) 17 »’És az utolsó napokban – ezt mondja Isten – kiárasztom szellememet mindenfajta emberre, és fiaitok meg lányaitok prófétálni fognak, . . .

Vagy is Jézus nem mondta, hogy csak némelyek végezhetik az általa kiadott feladatot. Minden magát kereszténynek nevezőnek kötelessége, amig Jézus azt mondja, hogy vége.

(Máté 28:20) 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek.. . .

Jézus azt mondta, hogy akik Jézus tanitványai szeretnének lenni, azoknak megkell tanulniuk azt tenni, amit Jézus parancsolt. S ezeket azktól tanulják meg, akik már megkereszteltek, és keresztény életet élnek. Ez pedig Nőkre, Férfiakra, és mindenkire, akinek felfogó képessége van, tennie kell. Isten szava az, ami az embert elitéli, vagy megdicséri.