Isten kegyelméből kárhozunk el és kerülünk a pokol bugyraiba?

Isten kegyelme húz kifelé a pokolból. A saját fejlettlenségünk, negatív torzításaink miatt kerülünk bele.

Isten kegyelmének nincs ára. Rajtad áll mennyire kapcsolódsz istenhez. A felettünk lévő világ mindent ingyen ad.., isten világában minden ingyen van, a másik szeretetéből fakadóan.

Nincs pokol. Senki nem kárhozik el, pláne nem Isten kegyelméből.

Isten kegyelme azt jelenti, hogy bár meghalunk, de megőriz az emlékezetében, és a megfelelő időben új életet ad. Ez a valódi kegyelem, és szeretet.

Tekintve a kulcsszavakat, szerintem itt a predesztinációról van szó, hogy ti. egy végtelenül kegyelmes Isten hogyan rendelhet valakit kárhozatra.

A válasz persze az, hogy sehogy, a predesztináció egy hibás és kártékony felfogás. Ennek a gyökerei Aquinói Szent Tamásig nyúlnak (az akarat szerepének túlhangsúlyozása), szóval távol álljon tőlem, hogy az egészet a reformáció nyakába varrjam, de a modern korunk értékválságának első felbuzgása valahol ekörül történt.

De vajon mi lesz a butákkal, ostobákkal?

Akik azt képzelik, hogy van pokol bugyra, a halál után.

Halál előtt lehetséges persze, ha valakinek szar élete van, vagy kínokat szenved, ami sokféle okból előfordulhat.

De halál után csak a hülyék hiszik, hogy van valami.

Akiknek fogalma sincs a földi élet működéséről.