A keresztény hit szerint a bűnösök örökkön örökké szenvedni fognak. Én ezt túlzásnak érzem. Ti mit gondoltok?

Olvasd ezt el: [link]

A pokol létezése a kinyilatkoztatásban egyértelműen szerepel. Üdvözítőnk gyakran beszél a pokolról, hogy óvjon bennünket tőle: „Ha jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, mintsem egész tested a gyehennára vettessék.” (Mt 5,29) „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani.” (Mt 10,28) És a farizeusoknak ezt kiáltja oda: „Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?” (Mt 23,33)

Ezen túlmenően Isten látomásban számos személynek megmutatta a poklot, mint például a Fatima-i gyermekeknek: „A Szent Szűz kitárta karjait… Mintha valami fénysáv hatolt volna belőlük a földre. Egyszerre hatalmas lángtengert pillantottunk meg. Tele volt ördögökkel és kárhozott lelkekkel. Mintha átlátszó, izzó fekete és bronzszínű emberi alakok lettek volna. A tűzben ide-oda úszkáltak. Belsejükből füst és láng tört ki… Közben fájdalmukban és reménytelenségükben sikoltoztak és nyögtek…. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. Hála legyen Égi Anyánknak, aki korábban megígérte nekünk, hogy a mennybe vezet bennünket. Ha ez nem lett volna így, akkor azt hiszem, az ijedtségtől és döbbenettől meghaltunk volna.” (Lucia nővér Fatimáról beszél, 100. o.)

A pokol az isteni igazságosság egyik követelménye, mert ezen a földön az igazságosság nem mindig érvényesül. Naponta olvasunk például borzalmas gonosztettekről, gyilkosságokról, gyermekek szörnyűséges bántalmazásáról, megerőszakolásokról stb. A tettesek gyakorta nem kapják meg méltó büntetésüket. Nem igazságos dolog akkor, hogy van pokol? Milyen elképzelésük van azoknak az igazságról, akik úgy vélik, hogy nincs pokol, hanem mindenki a mennybe jut? De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: a pokolba nem csak a gyilkosok és veszélyes bűnözők kerülnek, hanem olyanok is, akik más súlyos bűn által elfordultak Istentől, és ezt őszintén nem bánták és nem gyónták meg (ahogy lehetőségük nyílt erre).

A pokol büntetései szörnyűségesek és semmilyen földi kínhoz nem hasonlíthatóak. A legsúlyosabb büntetés az Istentől való elvetettség, az Isten boldogságos látásából való kirekesztettség. Ha az ember evilágon nem is szenved az Istentől való elválástól, a pokol kárhozottjai már világosan tudják, hogy Isten számára teremtettek, hogy minden, amiben részük volt Istentől származott, és hogy egyedül Isten az, aki létüknek értelmet adhat. De mivel ők elfordultak Tőle, rettenetes meghasonlottságban, belső ellentmondásban élnek. A kárhozottak másik fenyítése a démonoknak való teljes kiszolgáltatottságukból áll. Mivel földi életükben a démonokat követték, most megérdemlik, hogy ezek kínzásától szenvedjenek. Hogy mit jelent ezeknek a gonosz szellemeknek védtelenül kiszolgáltatva lenni, arról talán valamelyes fogalmat kaphatunk a megszállottakról szóló leírásokból.

Végezetül a kárhozottakat a pokolbeli tűz is kínozni fogja. Az Üdvözítő az Utolsó Ítéletkor így fog hozzájuk szólni: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, mely az ördögnek készíttetett és az ő angyalainak.” (Mt 25,41) És Jézus más alkalommal ezt mondta: „Jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, a kiolthatatlan tűzre.” (Mk 9,43) Az az ellenvetés, mely szerint tisztán szellemi lények, mint amilyenek a démonok vagy a lelkek, nem szenvedhetnek anyagi tűztől, nem tartható fenn. Ha a lélek ebben az életben annyira össze van kötve a testtel, hogy a test szenvedései az ő szenvedései is, akkor az is lehetséges, hogy ő is szenvedjen a tűztől. Az igaz, hogy a tűznek nincs természetes ereje, amivel a léleknek árthat. De a pokolbéli tűz Isten büntető eszköze, így Isten természetfeletti erőt adott neki. Ezenkívül a test feltámadása után a kárhozottak testükön is elszenvedik a tűz kínjait.

A pokol büntetésében az a legszörnyűbb, hogy az egész örökkévalóságra szól. Az Üdvözítő nem csak „örök tűzről” (Mt 25,41) beszél, hanem „örök büntetésről” is, mely ellentétben áll az igazak örök életével (Mt 25,46). Ha a pokol büntetése nem lenne örökké tartó, akkor a pokolban remény is lenne, legalábbis remény a kínok befejeződésére. Viszont a pokolban nincs remény; az elátkozottaknak csak a kétségbeesés marad. „Általam juttok a kínok birodalmába, általam juttok az örök szenvedésbe. … Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”, áll ezért Dante-nál a pokol bejárata fölött kiírva. Az örök büntetésre az okot végülis az elátkozottaknak a rosszban való megátalkodottsága adja. Ezek Isten elleni örök gyűlöletben élnek, képtelenek a bűnbánatra és a szeretetre. Ezért mondják, ha a pokolban lenne gyóntatószék, melyben az elátkozottak bűnbocsánatot nyerhetnének, e szék üresen állna!

Sokan jutnak a pokolba? Sajnos, igen. Sőt, a teológusok többsége a II. Vatikánumig azon a véleményen volt, hogy az emberek többsége a pokolba jut, mivel az Üdvözítő ezt mondta: „Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.” (Mt 7,13-14) A Fatima-i gyermekek kijelentései sem nyújtanak optimizmusra okot. Jácinta olykor felkiáltott: „Sokat kell imádkozni, hogy a lelkeket megmentsük a pokoltól. Olyan sokan vannak, akik oda jutnak, olyan sokan!” És Lucia nővér nyomatékosan azt mondta egy papnak, aki bizakodóan nyilatkozott előtte a legtöbb ember üdvösségével kapcsolatban: „Nem, páter, sokan vannak, akik elkárhoznak.”

Gondoljunk gyakrabban a pokolra. „A pokol létezik és én beleeshetek”, ennek a gondolatnak el kell riasztania bennünket attól, hogy bűnt kövessünk el vagy bűnben maradjunk. Természetesen igyekeznünk kell, hogy a bűnt Isten iránti szeretetünkből kerüljük és nem csak a pokoltól való félelmünkből, de heves kísértések közepette a pokolra való gondolás hatásosabb eszköz lehet a kitartáshoz, mint az Isten szeretetére való gondolás, mely ilyen kísértések alatt csak nagyon halványnak és valószerűtlennek tűnhet.

Egy dolgot nem értek.

Ha a Sátán árulásért, lázadásért lett leküldve a Pokolba és persze k*rvára gonosz.....akkor miért kínozza odalent a hozzá hasonló gonosz lelkeket.

Egy idegbeteg sorozatgyilkos aki megölt 10.000 embert annak a Pokolban állati nagy tisztelet járna ki....vagy nem?

Főleg ha a Sátánt imádta élete során.

Lényeg a lényeg, nem értem az egészet. Vegyük egy börtön példáját, gyilkosokkal van tele.

Minden gyilkos vegyük úgy összehaverkodik. De aki különösen elvetemült azt tisztelik.

A Pokol más?

Az Ördög nem bírja az övéit?

09:48.

Azért nem érthető, mert a poklot egy helyszínnek, és Sátánt pedig személynek képzeled el. Ezek csak fogalmak de konkrétan nem léteznek. Viszont ha ezt a példát követed, tehát a becstelent, akkor te is nem létező leszel, már ha érted mire gondolok!? :)

üdv

25/F

"Sokkal előrébb állna, nemhiába nevezik sötét középkornak. Ugyanis tűzzel vassal írtottak minden tudományos gondolkodást, szemléletmódot. Rengeteg tudós kínoztak meg, családjaikkal együtt, több millió! ártatlan embert tettek el láb alól boszorkányégetés címszó alatt. És csak egyetlen egy tudományt engedélyeztek, az alkímiát, ami ugye azt akarta, hogy xarból aranyat csináljanak, és örök életet. Ez kellett csak a papoknak. Minden másért máglyahalál járt. Nem összeesküvés elmélet. Tény."

Olvasd el kérlek egy medievisztikus munkáját:

[link]

[link]

Ez a kora-ÚJKORBAN idején volt, és a késő-KÖZÉPKORBAN. Ennek nyúzása-húzás is egy vulgármarxista-feminista-koraprotestantista hülyeség, amit mondasz.

Nagy-Magyarország népessége nem haladta meg az 5 milliót... Egész Európa volt kb. 50 milliós lakosságú, és a pestis járvány idején, az egészségügy fejletlensége, a csecsemőhalandóság, az átlagos életkor 40 volt, s ha még lett volna a sötét középkorban ilyen tömeges mészárlás, akkor Európa meg sem maradt volna... Meg vannak a papírok, hogy a késő-középkori inkvizíciónak és a boszorkányüldözésnek kimutathatóan 50.000 áldozata volt, ezért kérem, ne hangoztassa mindezt, mert a kora-újkorban volt a babonaság virágzása.

Méghogy kritikus szelleműek a JT-k?! Ennél rosszabb viccet nem sokat hallottam az életbe!

Olvassátok el: [link] - hogyan térítik be a JT-k a szerencsétlen vakegereket?

Az Iszlám szerint minden bűn megbocsátatik, kivéve egyet. Az Istentársítás!!!!

Tehát mindenki aki hitt az egy igaz, és oszthatatlan Istenbe(evidens, hogy szentháromság kizárva) bekerül a mennybe!

Tehát senki nem fog örökre a pokolra kerülni.

"Tehát mindenki aki hitt az egy igaz, és oszthatatlan Istenbe(evidens, hogy szentháromság kizárva) bekerül a mennybe!

Tehát senki nem fog örökre a pokolra kerülni."

Hát ez érdekes, miután a világ egyik legnagyobb vallása a keresztényég, azzal a csúnya szentháromsággal megspékelve. Aztán ott vannak a hinduk a sok millió istenükkel, a buddhisták, akik szerint isten nem megismerhető, tehát nekik tökmindegy, hogy egy vagy több van belőle. Tehát szerinted a mennyországban csak muzulmánok és zsidók lesznek. Hm. Ha megnézzük mi folyik manapság Izraelben, ahol a lakosság többsége ebből a két csoportból származik, érdekes hely lehet a te mennyországod.

Akikhez eljutott az egyistenhit üzenete, és meg is értették, és elutasították, azok a pokolba kerülnek, viszont akikhez nem jutottak el, vagy eljutott, de nem értette meg, az a mennyországba! Hogy kik ezek, vagy azok, azt csak az isten tudja.

De én csak annyit akartam mondani, hogy az Isten minden bűnt megbocsájt az istentársításon kívül.

Ugyanakkor amit te mondasz, ugyan azt mondják a keresztények is más vallásokról.