Hiszel az elragatatásban? Mi a véleményed róla?

Úgy írják, hogy elragadtatás, de ne zavarjon.

Hozzá kell tennem a kérdésed értelmetlen.

Hiszek, a Biblia szerint Isten a hívőket fogja elragadtatni a világból, mielőtt a megpróbáltatások (Jelenések könyvében leírtak) bekövetkeznének. Ez az esemény mindenképpen egy Istentől elrendelt ünnepen fog bekövetkezni. Isten hét ünnepet jelölt ki:

- Páska- Jézust ezen az ünnepnapon feszítették keresztre.

- Kovásztelen kenyerek- Megszentelődésről szól, Jézus teste nem látott rothadást a sírban.

- Első zsengék- Jézus harmadnapra dicsőségesen feltámadt a halálból.

- Hetek ünnepe-Isten ezen az ünnepnapon küldte el a Szent Lelket; ezt az ünnepnapot Pünkösdnek is nevezik. Pontosan 50 nappal az Első zsengék ünnepe után következik; a Pünkösd ötvenediket jelent.

- Kürtzengés ünnepe- Ez a jövőre utal, az elragadtatásra, ősszel tartják.

- Jóm kippur- Szintén a jövőre mutat; Izrael megtér bűneiből, és a Messiáshoz fordul segítségért.

- Sátorok ünnepe- A Messiás elhozza a Földre Királyságát, felüti sátrát az emberek között.

Én azért nem tudok hinni benne, mert régen is mártírjai voltak a hitnek, miért ragadná el Isten az ő híveit a nagy szenvedés elől, ha magát Jézust sem ragadta el a keresztre feszítés előtt? Vagy később Pétert, vagy bármelyik igaz keresztényt?

Szerintem ez az amerikai stílusú evangéliumi gyülekezetekben felkapott elmélet (Mint Az elragadtatás után c. könyvsorozat is mutatja) mert az amerikaiaknak sajnos van egy olyan tendenciája, hogy nem akarnak felelősséget vállalni a tetteikért, hogy a könnyű kiútban reménykednek.

Az adott igehely másképp is értelmezhető, szerintem.

Sziasztok!

Részben egyetértek Freya-val. Régebben én is hittem az elragadtatásban, klassz regényeket is olvastam róla, pl. az Evangéliumi Kiadó által megjelentetett "És lámpásaik kialudnak" címűt, stb. de aztán amikor jobban megismertem a Bibliát rá kellett jönnöm, hogy az igehelyek valóban mást jelentenek.

Széles körökben él a keresztények között ez az elmélet, ami a végidő történelmének abból a félreértéséből származik, miszerint Isten az utolsó időkben különleges szerepet szán a zsidóknak, újra összegyüjti őket és akkor fog bekövetkezni dániel utolsó hete. Ebbe az elméletbe természetesen a hívők ittléte már nem fér bele, ezért Isten elragadja őket azzal, hogy lejár a "pogányok ideje" és az utolsó évhétben már csak a zsidóknak van szerepe.

Ha valaki azonban alaposabban tanulmányozza a dánieli próféciát maga is felfedezheti, hogy dániel utolsó hete gyakorlatilag megegyezik Jézus Krisztus szolgálatával és az utána következő három és fél évvel, ameddig a zsidók nem mentek a pogányok közé. A töréspont isz. 34. amikor Istvánt megkövezik ezután már az apostolok látványosan a pogányok közé vitték az evangéliumot, és isz. 70-ben leromboltatott a Jeruzsálemi templom.

Az elgaradtatás valós dolog, de nem a végidő nyomorúságai elől ragadtatunk el, ahogyan azt Freya is szépen kifejtette, hanem az igazak feltámadása után:

"Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban, azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe, és ekképen mindenkor az Úrral leszünk."

Üdv. Péter

= Az elragadtatás-elmélethez felhozott szokásos igehelyek =

Mt 24,40 – „Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.”

1Kor 15,51-52 – „Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk.”

1Tessz 4,17 – „A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.”

= Az elragadtatás a Második Eljövetelkor történik, és nem előtte =

Mt 24,29-31 – „Mindjárt e gyötrelmes napok után… feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.”

1Kor 15,51-52 – „Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk… a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk.”

1Tessz 4,15-17 – „az Úr eljöveteléig… a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére… A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az úrral leszünk.”

2Tessz 2,1.3.8 – „Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően… meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének… de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.”