Vajon kinek van nagyobb esélye üdvözülni, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten küldöttje vagy aki embertársaiért szolgáló, önfeláldozó életet élt?

Kedves Luci

Nem kizárolagosan a jó cselekedetekre helyeztem a hangsúlyt. Mindössze azt bátorkodtam irni, hogy a hitet valaminek motiválnia kell, hogy élő legyen.

Inkább elgyen hitetlen és cselekdjen jót, mint hogy azt hazudja, hogy hisz és még az ellenségednek sem kívánnád.

Azok üdvözölnek, akik Isten nevében kegyetlenkednek és hagyják megsemmisülni a többieket? Kizárt...

Vagy azok, akik gyengék és meg sem próbálnak megváltozni, hanem elaltatják a lelküket? Kizárt...

A Jézus név vagy gyümölcsöt terem, vagy átok és ítélet.

Veled kapcsolatba kedves Luci nem beszélek a jócselekedetek ellen mert nem vagy tagja hamis vallásnak úgy tudom.

Ha a hit tárgya hamis, akkor hiába reménykedik valaki üdvösségben mert a jócselekedetei mellett a bűnei is megmaradnak. Nincs bűn bocsánata, megmarad a bukott emberi természetben Isten természete nélkül. Röviden összefoglalva erről beszéltem. A kérdésből is kicsit Jehova tanús provokatív hangnem érződött és ezért éleztem ki a hit fontosságára, de egyébként a hit mellett a jócselekedetek is fontosak. Csak éppen a sorrend az, hogy először van a Péter apostol szavaival élve "drága" hit és abból kell származzon a cselekedet: "a hitetek mellé ragasszatok jócselekedetet..." Annak aki hisz Jézusban gyümölcsöt kell teremnie különben kivágják. Akkor nem terem egy hívő gyümölcsöt ha nem marad Jézusban, vagyis nem marad meg a hitben. Nem úgy van, hogy mi magunktól teremjük a gyümölcsöt, hanem Isten az aki munkálja ezt bennünk. "nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." A szőlőfürt nem a talajból nő hanem a szőlőtőkéből. Isten beszéde az ami munkálkodik a hívőkben. Az üdvösség kegyelmi ajándéka hit által van amely jelenbeli megvalósult állapot is egyben, hiszen már most megtisztitja az ember gonosz lelkiismeretét Isten a bűntől, valamint isteni természetet ad, újjá teremti a hívő szellemét, de folyamatosan munkálni is kell hit által és a feltámadáskor lesz teljes.

Titus, akkor neked írom:

Mit tett a lator? Szerintem semmit, a hiten kívül. Vagy szerinted Isten ennyire személyválogató, hogy neki megengedte, hogy bármilyen jó cselekedet nélkül üdvözüljön, másnak meg egész életen át rettegni kell, hogy mikor veszíti el, ahogy tanítja az ördögtorony?

Isten igazságos és egyenlők a feltételek. És mindenki más közegből jön, nincs olyan, hogy lenne egy mindenki számára elfogadott jó cselekedet lista, amit ha teszel, akkor üdvözülsz. Ezt gondold végig.

Amúgy a bűn forrás az önzés. Isten ezért mondta, hogy két törvény van és mind a kettő a szeretetről szól, hisz az önzés ellentéte a szeretet. Ez a lényeg. És nem, senki sem tud megváltozni saját magától, csakis Isten által, bárhogy szeretnék ezt fene nagy gőgjükben hinni a tanúk. Isten az, aki megigazít a megszentelődés útján, de az az út kinek hosszabb, kinek rövidebb. Akinek annyira rövid, mint a latornak, akkor vajon hiába a hit, ha még nem megfelelő a viselkedése (itt megint a tanúk tanítására gondolok), akkor kuka? Dehogy, a Biblia nem ezt írja.

#25

Mondod a lator esetét, akkor visszakérdezek. Hogy hihetett az a sok-sok milliós ember, aki még csak nem is hallott Jézusról? Ők mind mennek a pokolba véleményed szerint?

#Letargia nem tett semmit, de én nem is azt írtam, hogy tettekkel meg lehet igazulni. Mint mondtam, nem kufárkodhatod be magad az üdvösségre.

A lator a halál kapujában volt, már nem volt alkalma semmit sem cselekedni a hite megvallásán kívül.

Én azt mondom, hogy nincs olyan, hogy hiszel, de az nem nyilvánul meg a tetteidben. A nem cselekvés sok esetben bűn. Mert bezárhatod magad egy szobába, és nem csinálsz semmit, nem szegsz meg semmilyen törvényt, s mégis bűnös leszel, mert nem a fejedben létezel, hanem a világban. Előtted valaki kiszolgáltatott helyzetben van, s te segíthetnél, de nem teszed, hiába akkor minden gondolatod Istenről, mert már bűnben vagy. A hit nem gondolat, a hit cselekvés.

Úgy vélem, hogy aki puszta hitből, tettek nélkül akar megigazulni, az meg akarja úszni a hitet, mert nem kell cselekedni, csak gondolni és mondani.

Az emberi lét teljességéhez a test is hozzátartozik, és a test vallomása a cselekvés.

Ez nem áll szemben azzal, hogy a lator üdvözült, hisz az ő teste megtört, tenni már nem tudott. Ahogyan egy néma is üdvözülhet, noha szólni és vallani nem tud. A hit kegyelme azt jelenti, hogy a bűnöd terhét nem kell örökkévalóságig cipelned. De ezt nem szabad kifordítani, és megnyugodni abban, hogy akkor másra nincs is szükség. Lényünk teljességét kell alávetni ennek. Ezt tette a lator is.

Titus, borzasztóan szeretem a hozzászólásaid.

Tapasztalból mondom, hogy akiben megvan a hit, abban Isten ki fogja dolgozni a cselekedetet is (amiről amúgy ír a Biblia). Aki hisz, az Isten gyermeke és ahogy én is nevelem a saját gyerekeim, úgy Isten is a sajátjait. Mindenkit meg tud (és itt nagyon erősen a MEG TUD kifejezés van, nem pedig a megpróbál, az meg pláne sehol sincs, hogy az egyénnek kötelessége saját magát elfogadhatóvá tenni) és meg is fog, mert célja van és általam is több emberrel is tud kapcsolatban lenni.

A cselekedet egy gyümölcs Isten ÁLTAL. Nem pedig az emberé, mert az csak gőghöz és dicsekvéshez vezet, mivel saját magának tulajdonítja.