". Békességet szerzek ÉS GONOSZT TEREMTEK" - Ézsaiás :45:7-ki teremti a gonoszt?!

Ki tudja. Ha ezt úgy ertette az Úr hogy ő hozta létre a gonoszt, akkor a szellemével együtt rohadjon meg a gyehennában az Úr.

A másik magyarázat hogy a büntetésre érti

Véleményem szerint ezt az igerészt rosszul fordították,mivel ha megnézed a teremtés könyvét akkor láthatod,hogy Isten nem teremtett gonoszt.Mert minden amit teremtett látta hogy jó.Igaz hogy lucifer is egy teremtmény,de ő sem gonosznak lett teremtve,hanem gonosszá vált.

Én arra lenék kíváncsi,hogy hogyan hangzik ez az ige az eredeti héberben.Sajnos én nem tudok héberül,de lehet hogy a héberül tudók közül lesz valaki olyan rendes hogy ezt megválaszolja.

1-es vagyok.

Kérdezőnek:

Kérdés, mit értesz ihletettség alatt. Ha azt, hogy Isten lediktálta a Szentírást, ez bizonyosan nem helytálló. Teológiai szemszögből úgy vélem, hogy az ihletettség a szerzőket hatotta át, amit a katolikus szóhasználat nagyon jól fejez ki a "sugalmazottság" szóval. A szerzőt sugalmazta Isten, viszont a saját világképe, műveltsége mind befolyásolta az üzenet lejegyzésében. Ott van mondjuk a teremtéstörténet: a szerző azt tette, hogy a korabeli mitologikus világképből merített, amelyet antimitologikus tartalommal töltött meg. Így a lényeg nem a szöveg maga a lényeg, hanem az amögött megbújó tartalom, amellyen a szerző úgy mutatja be Izrael Istenét, mint aki különbözik, a pogány istenektől. Izajás könyvében a szerző olyannak látta Istent, amilyennek leírta, viszont évszázadokkal később a kinyilatkoztatás tisztázta ezt a kérdést. Az Újszövetség már úgy mutatja be Istent, mint akitől semmi rossz nem származik.

Azt gondolom, hogy a Biblia megértéséhez a vallástudomány elengedhetetlen, mert az ilyen félreértéseket tisztázta. Persze ha nem hisszük, hogy a Szentítást Isten sugalmazta, akkor csak vallásfejlődést látunk benne. Ha viszont hisszük, hogy a Szentíras Istentől van, akkor a kinyilatkoztatás folytonosságát.

Minden jót!

(Ézsaiás 45:7)  7 Világosságot és sötétséget teremtek, békét és bajt szerzek. Én, Jehova idézem elő mindezeket.

Amikor Jehova érvényt szerzett a bűnért járó büntetésnek, amely a halál volt, az az emberiség számára rossznak, vagyis bajnak bizonyult.

Tehát a rossz nem mindig szinonimája a helytelenségnek. Arra, hogy Jehova rosszat vagy ’bajt teremtett’, példa a Noé napjaiban bekövetkezett özönvíz és az Egyiptomra kirótt tíz csapás

De forditva is lehetséges. Vagy is Isten nem hajtja végre az itéletet, mert megbánást tanúsitanak, és változtatnak az életükön.

Ekkor nem hajtja végre az itéletet.

Pedig elég egyértelmű a dolog:

ha 𝐧𝐞𝐦 teremti meg a gonoszt - akkor NEM LÉTEZNE gonosz a mi világunkban.

A vers nem arról szól, amit kedves Előttem szóló szeretne belemagyarázni.

Az iyesfajta értelmezések vezetnek ahhoz a következtetésekhez, amik által vádolható lenne Isten, hogy Ő hozta létre.

Azonban nem erről van szó.

A bűn büntetésére vonatkozik ebben igaza van a JT-nak. A héber "rá" jelentése itt inkább "baj", "csapás". A szótár hét szóval fordítja magyarra ezt a szót és ebből csak az egyik jelentése a gonosz. A fordítás mindig értelmezéssel is jár. Olyan nincs, hogy egy fordítás nem értelmez. Itt valószínű nem jól fordították. Nem lehet azt mondani erre a versre, hogy egy nagy titok lenne mert annyira ismerjük Isten természetét, hogy ez a konkrét fordítás nagyon távol áll ettől:" Róm 12:9 A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz."

Vagy ettől: "Pél. Besz. 8:13 Az Úr félelme a gonosznak gyűlölése."

Isten nem teremtője a gonosznak hanem gyűlöli és iszonyodik tőle.

A sötétség teremtése sem a bűn megteremtésére utal hanem a gonoszságra adott igazságos válaszra. Az Újszövetség fényében így kell inkább értelmezni:

Róm 2:9 Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek;

Ehhez hozzá fűzi később Pál apostol ugyanebben a levélben, hogy Istennek akarata kedves jó és tökéletes. Isten akarata, hogy a bűn meg legyen bűntetve. Ez helyénvaló akkor is ha a bűnösök szemszögéből nézve elég nagy baj és csapás. Nem az ítélkezés, a bűntetés és a nyomorúság kedves és jó Istennek hanem a jogos igazságtétel, a világ rendjének fenntartása és az abban lakók számára boldog létkörülmények biztosítása. Ezért rendelt egy napot amikor megitél majd mindenkit.

Róm 2:9 Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek;

Róm 2:10 Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek:

Erről szól az Ézsaiás 45:7