Tegyük fel, hogy nincs szexuális kapcsolatunk a párommal házasság előtt, de pocsék lesz az ágyban, akkor egy életen át ezért kell szenvednünk?

Erre is igaz, hogy ossze kell szokni. Attol, hogy elsore nem lepedoakrobata valaki, meg lehet jo szereto, ha odafigyel a parjara, es gyakorolnak.

Ha meg komoly problema all a hatterben: noi frigiditas, vagy ferfinal korai magomles, stb. akkor fel kell keresni szakembert.

Igen.

Füst Milán: “A párkapcsolat egy négylábú asztal”

Az első láb, hogy két ember életstílusának közel kell lennie egymáshoz. Nem jó, ha az egyik a meleg tengerekhez vonzódik, a másik viszont síelni szeret, ha az egyik imádja a macskákat, míg a másiknak allergiája van a macskaszőrre. Az kell, hogy hasonlóképpen szeressenek élni.

A második láb, hogy egymást is szeressék. …Anélkül nem megy! Ez viszont egy érdekes dolog. Amikor adjunktus voltam az egyetemen, egy este felhívott a professzor, és azt mondta, “Péter, most láttam egy filmet, ami nagyon fontos dologról szól. Találkozik egy férfi és egy nő, és tulajdonképpen nem akarnak egymástól semmit, csak örülnek, hogy a másik a világon van. Nézd meg!” A professzor nagyon okosat mondott szerintem. Én azt gondolom, a szeretet ezt jelenti: a másik létezése öröm a számomra.

A harmadik láb, hogy szexuálisan stimmeljenek. Néha beáll egy tragikus helyzet, hogy két ember érzelmileg erősen kötődik egymáshoz, de testileg nem stimmelnek össze. Pedig a dolog valószínűleg enélkül sem fog menni. Sajnos, még a legjobb pszichológus sem tudja megmondani, hogy a szimpátiák, az antipátiák, az erotikus vonzalmak miből fakadnak, ezeket csak konstatálja az ember.

A negyedik lába az asztalnak – mondta Milán bácsi, ujját felemelve a nyomaték kedvéért -, hogy a házasság is gazdasági kapcsolat, gyerekek! El ne felejtsétek! Mert olyan csak az olvasókönyvekben van, hogy a nyomor nem öli meg a szerelmet. Megöli.

A férfi-nő kapcsolat tehát egy négylábú asztal, és ha bármelyik lábbal baj van, akkor az asztal döcögni kezd, felborul, összetörik.”