Szerintetek egy kiskorúnak van joga eldönteni a saját vallását/hitét?

Egy kiskorú sok dolgot eldönthet, de attól még a szülei nevelik általában 18 éves koráig. Egy 10 éves gyerek dönthet úgy is, hogy nem megy iskolába, nagyon nem fogja meghatni a szülőket ez a döntése. Dönthet úgy is, hogy nem veszi be a gyógyszert, amikor beteg, valószínűleg úgy is lenyeletik vele. Gondolom érted mit akarok mondani.

Ettől függetlenül az istenhitet (vagy éppenséggel az ateizmust) nem jó és nem is lehet rákényszeríteni egy gyerekre.

A gyerek a szülő tulajdona és eszköze mindörökre. Ha nem szülték volna, nem is létezne (mindig van választás visszadni ezt az ajándékot, amolyan rabszolga jellegű életet -> majd a gyereknek is lehet rabszolgálja, ha a szülő engedi valaha, mert kapaszkodik a nevébe, ami semmit nem ér és elkopik úgyis).

Ez a kemény felfogás. Ennél finomabb, hogy csak addig a tulajdona, amíg a szülein élősködik. Elmehet, de akkor dolgozzon és ne várjon érte meleg ételt és italt.

A gyerek sok embernek csak púp a hátán és óriási teher, mert jelenleg az állam katonai erővel vagy pszichológai nyomással kényszeríti a szülőket arra, hogy gondoskodjanak a saját teremtményükről, ami sokszor kezelhetetlen, hálátlan, lázadó és csak kárt okoz.

A gyereknek kötelessége szolgálni a szülőt, ha élni akar és az élet mellett dönt.

Természetesen amit fent írtam nem gondolom komolyan.

De a másik véglet is hibás, hogy a gyerek uralja a szülőt és bármit megtehet következmények nélkül, ha már élni kell. A gyereknek csak joga van és kötelezettsége nincs ebben a felfogásban. A gyerek egy isten (csak kicsit az állam tulajdona is). Csak addig van viszont értéke valakinek, amíg gyerek. Aztán be kell törni, hogy robotoljon és még töbett szüljön.

A megoldás, hogy értelmesen tekintsünk a gyerekre és a szülőre, illetve hogy értelmesen gondolkodunk. De mi az értelmes? (ne ez a nehéz kérdés)

A saját hitét, gondolatait mindenkinek joga van megválasztani, amennyiben az nem sérti sem a társadalmat (környezetet), sem más embereket (azok tulajdonát). Hiszen együtt élünk. Különben következménye lesz (van amit szabályoznak, van amit nem). Erre az egyik oldal mindent cenzúrázni kezd, a másik pedig szorong, ha egyéni gondolatai vannak.

A gyerek hátránya, hogy neki nincs tulajdona, tatapasztalata, előg tudása. Csak annyiban különböznek egy csövestől, hogy nem volt még választásuk.

Hát... elvileg van joga eldönteni, de ez a gyakorlatban úgysem működne. Kismillió vallás létezik, honnan tudná egy gyerek, hogy mégis melyiket válassza? Egyetlen vallást is több évbe kerül alaposan megismerni, akkor egy gyerek mégis mi alapján dönthetne?

Ide kapcsolódik az is, amikor a szülők nem kereszteltetik meg a gyereket, merthogy "nem erőltetünk rá semmit, majd felnőttként eldönti mit akar".

Erről egy "vicc" jut eszembe:

Két babakocsis anyuka beszélget:

-Én nem kereszteltetem meg a kicsit, majd eldönti felnőtt korában melyik vallást akarja

-Én pedig nem beszélek a gyerekem előtt, majd eldönti felnőtt korában, hogy milyen nyelven akar beszélni