Hogy lehet, hogy valakinek nincs kétsége a hite felől?

Ha csak ezeket olvastad,tudd meg,én másikra gondoltam.

[link]

Azért mert megemlítetted az apokrif iratokat, az nem befolyásolja a hit felöli bizonyságot.

Van aki hisz és van aki nem akar hinni tárjanak elé akármennyi iratot is.

A hit kezdetek óta van, amikor még írás sem létezett! A hit hallásból van!Rom.10;17. Gal.3;2.

A kereszténység igazsága belátható a beteljesült ószövetségi próféciák és előképek alapján Dér Katalin: Próféciák a Messiásról

Isten létezéséről Jézus tanított, aki pedig három dolog alapján hitelesítette saját magát:

- csodák, feltámadás, halottak feltámasztása, betegségek, vakság, bénák gyógyítása

- kiemelkedő szellemi tanítás, melyet életével igazolt (bűntelen volt)

- ószövetségi próféciák és szimbólumok beteljesítése

Ján. 15,24

„Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.”

Jézus eljövetele hitelesíti az Ószövetséget, nem tagadta meg az ószövetségi Írásokat, önmagát a bennük szereplő próféciák beteljesítőjének tartotta, sokszor idézett is az Írásokból.

Ezen logikai érvek mellett saját tapasztalatból is meggyőződtem, hogy Isten gondviselő Istenként jelen van azok életében akik Benne bíznak. Azaz a saját életünkben is apró csodák, a gondviselés jelei tapasztalhatók. (További olvasnivaló a gondviselő Istenről: Zsoltárok könyve)

Tehát én nem hiszem, hanem TUDOM, hogy a kereszténység igaz.

Idézet Josh McDowell: Válaszok a keresztyén hitet vizsgáló nehéz kérdésekre c. könyvéből:

Bizonyítható-e a kereszténység igazsága?

„Ha az igazságról, különösen a vallás igazságáról esik szó, gyakran megkérdezik: „Be tudod bizonyítani, hogy a kereszténység tanítása igaz?” Általában azonban így fogalmazzák meg a kérdést: „Állíthatod-e száz százalékos biztonsággal, hogy a kereszténység tanítása igaz?”

Az első kérdésre ez a válasz: „Igen, be lehet bizonyítani, hogy a kereszténység tanítása igaz.” Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki elfogadja a bizonyítékot, akármilyen szilárd bizonyíték is az. A második kérdésre azonban az a válasz, hogy „nem, száz százalékos biztonsággal nem”.

Egyesek úgy érzik, hogy ez a „nem” őket igazolja. A baj csak az, hogy félreértik a bizonyíték természetét. Nem a tökéletes vagy abszolút bizonyosság jelenti a megoldást, ahogyan egyesek hiszik, hanem az a bizonyíték, amely az emberek közös véleménye szerint bizonyosságot ad, vagy ésszerű kétely nélkül elfogadható.

A történelem folyamán ezt tekintették a bizonyítás mércéjének a bíróságokon. Ha a bíró döntésre szólítja fel az esküdteket, akkor nem a bizonyosság, hanem a valószínűség alapján kell dönteniük, ami a feltárt bizonyítékokra épül, nem pedig a bűntény végignézésének bizonyosságára. Ha az esküdtek csak száz százalékos bizonyosság esetén döntenének, akkor sohasem hoznának ítéletet.”