Keresztényként felkeresnéd és visszaadnád a talàlt pénztárca a tulajdonosát?

Mii?? Természetesen. Őszintén, én ilyenkor a kép alapján próbálom eldönteni, hogy mennyire jó ember, ha erősen rossz, csak az iratokat adom visza, a pénzt meg jó emberekre költöm.

Nem számít minek számít a jog szerint, ha tuti, hogy a jót szolgálod vele.

Igen. Én mindig reménykedtem benne, hogy egyszer találok ilyet és örömet okozhatok a visszadásával. (ha nem is kapk cserébe jutalmat).

Most már a pénzt sem veszem fel, ha találok (hátha másnak örömet okoz, nem azért mert lopásnak gondolnám).

Amikor megkérdezik valamiről, hogy az enyém-e, teljesen természetesen öszntönből megmondom, hogy nem. (volt már, hogy nem értettem, hogy mit akanak tőlem annyira tesztelgették, hogy nem én hagytam-e el a pénztárcámát. Aztán csak nekem akarták adni, de megmondtam, hogy tényleg nem az enyém, nem is láttam soha).

Persze nekem is van egy sötétebb oldalam, amikor mások fejével akarok gondolkodni. Olyankor átjár mások érzése. És nagy a kísértés, hogy ne nézzek be pl. egy nyitott szekrénybe. Olyankor átmegy a fejemen az érzés, hogy milyen izgalmas stb..., de azt mesterségesen kiölöm gyorsan.

Meg vannak ellenérzések is, hogy ha visszadom a pénztárcát, akkor én leszek a tolvaj, csak csapda, behívnak és lemészárolnak stb... (ez szokott legritkábban a fejemben lenni).