Miért kellett Jézus a megváltáshoz?

Ahogy a fizikai életben is vannak törvényszerűségek, és törvények, úgy a lelki életben is.

Pl. A bűnért halál jár (Róm 6:23). Vér kifolyatása nélkül nincs bűnbocsánat (Zsid 9:22). Az áldozatnak tökéletesnek és tisztának kell lennie (Zsid 7:26-28).

A bűnös lelkiismerete csak úgy áll helyre, ha az áldozat önkéntes volt (Zsid 9:14, ezért nem működik pl. csecsemők feláldozása). Ezeket a törvényeket Isten már megalkotta a világ kezdete előtt. Miért változtatott volna rajta? Ő nem téved, hogy valamelyik örök érvényű törvényét visszavonja.

"Bocs, fiúk, a körülmények úgy hozták, hogy lenne itt valami kényelmesebb megoldás, szóval csaljunk egy kicsit?" Én legalábbis nem ilyennek képzelem Istent.

Nyilván a kérdésnek lehetnek mélyebb összefüggései is, vagy jobban is leírható, de nem vagyok teológus.

üdv

Stefán

A paradicsomi történet a sumer mítoszokból származik, annak tökéletes elferdítése: "Egymás között ugyan felosztották a földet, az eget, a levegöt és az alvilágot, de később Enlil mégis egyeduralomra tör, hatalma egyre nagyobbá válik. Neve Jehowa lesz…..

Az Ószövetségben Enki szerepét majd átveszi a kígyó, ő lesz a kísértő, az Úr pedig, az Isten az Enlil lesz, akinek terveit mindíg keresztezi ez a kígyó-Sátán

Tehát ez a Qabala írja le, hogy ENKI a kígyó, végülis az igazságot mondta el Ádámnak és Évának, amikor közölte, hogy a gyümölcs ehető. Tehát a Qabala szerint Eloh-Jehova, vagyis Enlil, az őspárt, Ádámot és Évát végül is becsapta és pont ÉNKI, a kígyó volt az , amely felvilágosította őket, vagyis a tudásból, az istenek tudásából engedte őket részesedni. Mivel mindez testvére, ENLIL-JEHOVA, vagyis a bibliai ÚR akarata ellenére történt, ezért itt a Qabala, ha rejtve is, de az istenek között kialakult, alapvető ellentétről is tudósít bennünket…"

A paradicsomi történetben Jehova egy törvényt bocsát az embereknek, hogy a tudás fájáról ne egyenek, ezzel éri el, hogy az emberpár a külső, általa kinyilatkoztatott törvénynek engedelmeskedve szolgálja őt a kertben: művelje, dolgozza a kertet. Jézus azonban kígyó képében az emberpárhoz lopózva elárulja a nagy titkot, hogy a tudás fájáról való evés isteni szintre emeli őket, vagyis önmaguktól is tudni fogják mi a jó és mi a rossz, nem kell ehhez törvényekhez idomulniuk. Szkítákká válnak, akiknek nem kell többé törvényt adni, fegyelmezni, mert természetükből következően tudják mi a jó és mi a rossz! És valóban, az első emberpár szkíták voltak a zsidó hagyomány szerint:"Maga a Talmud is ezt erősíti meg: "..az első ember arámi nyelven beszélt .. eretnek volt .. istentagadó volt (Sanhedrin 38 b. lap). "Azt, hogy a zsidók az arámi nyelven beszélőket ellenségüknek tekintették, bizonyítja a Talmud: (15) "Sose imádkozzék az ember szükségleteiért arámi nyelve, ha valaki a szükségleteiért arámi nyelven imádkozik, akkor az angyalok nem csatlakoznak az ő imádságához, mert ők az arámi nyelvet nem értik (Sabbath 12 b. lap). Vagy (16): Az ember kívánságait ne adja elő arámi nyelven.. " (Sota 33

Korai arámi nyelvet használták a nem semita genetikájú szkíták.

Jézus a gonosz Jehova emberekre kiszabott halálbüntetését magára vállalta, ő szenvedett és lakolt az emberek engedetlenségéért.

Az ördög karmai közül menti ki az emberiséget Jézus azzal, hogy az embereket felvilágosítja, másrészt az emberpár engedetlenségéből fakadó átkot ,- amit felbőszült Jehova-ördög kimondott-, magára veszi, elhordozván a halálbüntetést, sőt még halála után meglátogatja az ördög lakóhelyét, a poklot is, hogy ezzel az embereket a pokoltól is megmentse. Az így felvilágosított emberek tudnak választani a jó és gonosz közül, tehát szolgálhatják tovább a gonosz Jehovát vagy pedig a jót szolgálják és Jézust követik. Ha a gonoszt választják, akkor a gonoszok lakóhelyén a pokolban találhatják magukat földi életük végén.Ha pedig a jézusi szeret költözik szívükbe, akkor nekik majd Jézus készít más jellegű lakóhelyet a mennyekben, ahol szüntelen vigalom, menyegző várja őket!

A zsidó-kereszténység szerint ősszüleink bűnbeesése miatt szorulunk rá mi is a megváltásra. Jehova átkot, átkokat mondott az emberekre, hogy ha esznek a fáról, akkor meghalnak. "mert ha eszel róla, meg kell halnod"(1Móz2,17b) Ezt a meghalást vállalja fel Jézus és a vállaira veszi a keresztet, hogy meghaljon.

"Az Isten büntetése :Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott(!) miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!"1Móz3,17-18

Az ember, ha hasonlatossá válik az Istenhez a fáról való evés után, akkor képes írott törvények nélkül is megkülönböztetni a jót a rossztól, tehát tudja, mi a jó és mi a rossz! Míg ha ezt előtte nem tudta, akkor tényleg csak törvényekkel lehet.

A gonosz Jehova úgysem elégedne meg Jézus váltságával, ő nem ismeri és nem is ismeri el a másokért való meghalás fogalmát, de a halálból Jézus feltámadása révén mi is feltámadunk. Így cselezzük ki a gonosz Jehovát, hogy ne tudja megakadályozni Jézus munkáját. Azt hiszi meghalunk, de valójában feltámadunk és élünk.

Jézus megvált az ördög karmai közül, amely a halál karma a saját életével és halálával vált meg, de ezt az ördög nem fogadja el, ezért Jézus a halálból feltámad, hogy mi is meghaljunk és feltámadjunk, így csapván be az ördögöt, aki csak a halálig tudja követni az eseményeket. A feltámadás kívül esik látókörein!

Gondolom a #14-es válaszom után, már jön az új kérdés, hogy miért ilyen törvényeket alkotott Isten. Miért nem azt az egyedüli törvényt hozta, hogy egy szavával megbocsásson, akinek akar?

Akkor, nekem úgy tűnik, alapvetően 3 variáció lehet, (1) Isten mindenkinek mindent automatikusan elnéz. (2) Senki sem tudja, mikor kap megbocsátást, mikor nem, Isten valahogy dönt. (3) Senki sem kap megbocsátást, hanem van egy törvénykönyv, amely tételesen szabályozza, hogy miért milyen büntetés jár.

Igazából ez a 3 már az emberi történelem során ki lett próbálva.

Az (1) az ősi világban. Eredmény: az emberek minden gondolata minduntalan gonosz lett, és állandó jajkiáltás hangzott a földről. Következmény: Isten véget vet a világnak, vízözön, mindenki meghal.

A (2) a pátriárkák idejében. Eredmény: Mindenki él a saját mércéje és elképzelése szerint. Következmény: minden figyelmeztetés nélkül kiszámíthatatlanul jön az ítélet (pl. tűz az égből Sodoma és Gomorra esetében).

A (3) Mózes törvényétől Jézusig a zsidókon (Ószövetség). Eredmény: a Törvénybe foglalt tiltás újra és újra bűnre és lázadásra csábítja a népet. Eredmény: nincs tartósan előremutató fejlődés vagy közeledés az isteni ideálhoz.

Láthatólag a 3 közül egyik sem működött a történelem során, és nem lehetett végleges megoldás az emberiség problémájára (a bűnre).

üdv

Stefán

Szia

Hogy választ kapjál a kérdésedre jól kell ismerned a Héber iratokat, azt, miért volt szükség az állatáldozatra, és miért, hogyan mutatott előre ez Krisztus váltsághalálára.

Látod, hogy többen próbálnak válaszolni neked, de mivel nincsen háttérismereted, a válaszok csak újabb és újabb kérdéseket vetnek fel.

Próbálj egy dologból kiindulni: Isten tökéletes, és bármit tesz, dönt, az mind tökéletes döntés és az ember javát szolgálja, az ember érdekében tesz, mert nagyon nagyon szeret minket. Az, hogy feláldozta a Fiát, hatalmas fájdalmat jelentett Neki is, és a Fiának is, de ÉRTÜNK tette hogy felismerjük az értékét, mennyire szeret minket.

Vajon felismeri ezt az emberiség? Sajnos csak kicsiny hányada értékeli ezt.

Pedig (...miért kellett?) ez az egyetlen módja annak, hogy mindent visszanyerjünk amit Ádám miatt elveszítettünk. Isten ezt már akkor tudta, amikor a bűnbeesés után elmondta az első Krisztusra vonatkozó próféciát a 1Mózes 3:15-ben.

# 12/ Kedves Kérdező, elutasítod Red Vixen nevű felhasználó válaszát, mert nem a bibliai magyarázatok szerint válaszolt, pedig ő szolgált a kérdésedre a helyes válasszal. A kérdésedre biblia alapján csak okoskodó, félrevezető válaszokat kaphatsz, nem az igazságot, ezt bizonyítja a rengeteg hozzászólás a témában.

De ha mégis mindenáron a megváltásról akarsz hallani, had mondjam el, hogy, Jézus valóban megváltotta azokat, akik tanítását komolyan veszik, de nem a bűneiktől, hanem a tudat szánalmas állapotából. Jézus, aki a népek, az emberek (ön-)tudatának fejlesztését, felemelését látta feladatának, mindent megtett munkája sikerének érdekében, belátta, hogy sem kiváló tanítása, sem csodatettei nem voltak elegendő, hogy tanítványait meggyőzze, de még színeváltozása sem, ahol megkapta a biztonságot léte folytonosságáról. Akkor vállalta az üldözést, a megalázást, a gyötrelmes halált a kereszten, hogy feltámadásával alátámassza azt amit tanított. Képzeld csak el tanítványai lelkiállapotát, mikor az első alkalommal találkoztak vele azon emlékezetes nap után, mikor a kereszten látták mrghalni, (ön-)tudatuk akkor a magasba szökkent egy embertársuk lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre, akkor belátták, hogy megválthatják önmagukat.

Ezt az egész téves megváltástant Pál találta ki, de Pál nem is volt Jézus tanítványa, ezért sokat tévedett, mert Jézus telesen mást tanított, mint ahogyan azt Pál a saját teológiájában kidolgozta, ami szinte köszönő viszonyban is alig van Jézussal.

Tévedés, hogy Jézus már megváltotta volna az embereket a bűneiktől. Ha így lenne (amit ő soha sem állított) akkor nem lenne bűn azoknál sem akik hisznek Jézusban. Ezzel szemben a keresztények, akik hisznek Jézusban, azok követik el a legszörnyűbb bűnöket, még ma is.

Legutóbb pld.a Jugoszláv háborúban, az egyik keresztény gyilkolta a másik keresztényt, és az egyházak mind a két oldalon megáldották a gyilkolni készülő katonákat.

Ezért még egy kicsit "odébb" lesz az, amikor elhangzik:

Lukács21.27. és akkor meglátják az Emberfiát eljönni felhőkben hatalommal és sok dicsőséggel.

Lukács21.28. Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeleg a ti megváltásotok,

Pál szerint ez már a keresztre feszítéssel megtörtént, Jézus szerint pedig még ez után a végítéletkor fog megtörténni!