Hol van Isten amikor ártatlan gyerekek vagy emberek halnak meg gyilkosok meg élnek vígan hosszú életet?

Sehol sincs, végignézi a mennyből az eseményeket.

Ez a kérdés a keresztényeknek is gondot okoz, és mivel Isten maga nem segíti ki őket, ezért kénytelenek összedobni pár erőltetett magyarázatot, amit talán maguk sem hisznek el, de ugye fent kell tartani a "Jóistenbe" vetett hitüket.

Magyarázatuk - elnézést, inkább magyarázkodásuk - szerint Isten nem tehet semmiről, ez az egész a Sátán műve, és azzal, hogy engedi a rosszat, megmutatja mi a bűn következménye.

Magyarázkodásukban persze azzal már nem számolnak, hogy Istennek, mint egy szuper intelligens lénynek nem lenne szüksége erre a megkötözöttségre, simán meg tudná oldani a dolgokat úgy is, hogy a teremtményei szenvedéseit enyhíti. Tehát vagy szándékosan nem akar segíteni, vagy a másik, hogy nem tud a fenti tervből kifolyólag. Ezzel meg az a helyzet, hogy bizony még neki is vannak korlátai, egy korlátolt Isten pedig nem garancia arra, hogy a történelem lezárulása után nem kezdődik elölről minden. Miért ne lehetne az, hogy az eszkatologikus jövendölésekkel ellentétben lesz olyan helyzet, amit Isten nem tud majd kezelni? Hiszen a teremtés elején is "látta Isten, hogy minden jó", de persze mégse volt az, hiszen a kígyó ott tekergett a fán...

Egyszer én is feltettem egy hasonló kérdést, és pont olyan válaszok jöttek mint amit a #2es válaszoló írt.

-Hogy a Sátán, meg miért Istent hibáztatom, ezzel az ÉN (??) felelősségem nem lesz kevesebb,

-hogy Isten bölcsen úgy döntött, hogy szabad akaratod adott minden teremtményének, így a Sátánnak is..

-miért gondolom azt, hogy aki meghal megérdemelte volna, hogy tovább éljen

-meg hogy Isten segítségével le tudnánk győzni a Sátánt (betegségeket, gonoszságot stb), mert Isten ehhez minden segítséget és lehetőséget megadott csak élni kellene vele

-ez az élet rendje, így is túlnépesedtünk

-Isten az élet, a halállal nem foglalkozik :DD (ez személyes kedvencem)

#3

Ebből is látszik, hogy a kereszténység mennyire komolytalan vallás. Legalábbis az a formája, amit a hívők buzgón hirdetnek az, és ezért nem is lehet igaz.

Szinte teljességgel kizárt, hogy egy bölcs Isten ilyen gyerekes, erőltetett válaszokat adjon a fent említett kérdésre. Nagyon butának kell lenni, hogy ezeket a válaszokat Istentől eredőnek tartsuk. Biztos vagyok benne, hogy ezek nem Isten gondolatai, hanem a naiv, buta hívők képzelgései.

Ha van Isten, és érdekli az ember sorsa, akkor azt gondolom, hogy a szenvedést valamilyen általunk érthetetlen misztériumból engedi meg. De semmiképpen sem azokból az okokból kifolyólag, amiket a hívők mondanak.

A kérdést magát nem értem, előbb azt tisztázzuk, a válaszok idiótizmusába már bele sem megyek.

Tehát, azt kérdezed a keresztényektől, hogy hogyan mer Isten magához hívni vissza egy embert az örökkévalóságba, ahol nincs több könny és szenvedés, míg másokat, akik lopnak csalnak, hazudnak pedig tovább tartani ebben az életben, ahol csak a szenvedés és kín van?

Most komolyan nem érted? Annak, aki mellette van már, annak csak jó. Végtelenszer jobb, mint itt. Az szenved, aki itt marad.

Nem kell mindenért Istent hibáztatni.

Az igaz,hogy ártatlan gyerekeket én is sajnálom.

Isten nem szólit el senkit magához. Nem szórakozik azzal, hogy megfossza az embereket a szeretteitől.

Persze a választ már többször megirtuk, azonban ez, ahogy olvasom, sokaknak nem tetszik, vagy nem elfogadható.

Isten a hatalmával nem élt vissza, ill. nem él vissza, hanem türelmesen megengedte az ellenségének, az állitásai bizonyitását. Ezzel kifejezte, hogy nem örül annak sem, hogy Sátánt elfogja pusztitani. Nem leli örömét, még a gonoszok halálában sem.

Igen,látszólag a gonoszoknak "jó dolguk van". Azonban Ők sem usszák meg, ugyan úgy meghalnak, illetve szembe fognak nézni tettük következményeivel, nem kerülik el az igazságszolgáltatást.

Isten a hatalmánál fogva pedig, hatalmasabb kárpótlásban részesiti azokat, akik kitartottak a nehézségek ellenére.

Ha a válasz elfogadhatatlan, akkor az azért van, mert vagy nem értik, vagy nem akarják megérteni, Isten szeretetéből fakadó megoldásokat, és személyes sérelmük alkalmával, bosszút állnának. Azonban a bosszú, nem szeretetből fakad, és nem is adott soha Isten senkinek felhatalmazást arra, hogy bárki bármiért bosszút álljon.

A bosszú kizárólagosan az Ő joga.

(Róma 12:19) 19 Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem engedjétek, hogy Isten mutassa ki a haragját, mert meg van írva: „»Enyém a bosszú, én visszafizetek« . . .