Kedves Keresztények! Az alábbi dolgok hogyan zajlanak a gyerekek hitoktatásában?

Hát szerintem minden egy jó hitoktatón múlik. Hallottam mar olyan hitoktatókról, akik egy életre megutáltatták a vallást a gyerekekkel, de olyanról is, akiről még a nem hívő diákok is ódákat zengenek.

"hogyan érik el azt a hitoktatók, hogy a kisgyerekeket ne rémítse meg a keresztre feszített Jézus ábrázolása? Illetve mit lehet azzal kezdeni, ha egy gyerek már ettől félve kerül a tanárhoz? "

Én magam hívő családban nőttem fel, engem gyerekként sosem rémített meg, és nem emlékszem, hogy hittanórán bárkinek is gondja lett volna ezzel. A mi templomunkban nincs nagyon véres ábrázolás, vagy ilyesmi.

"mit mondhatnak, ha a gyerekek más vallásokról kérdeznek?"

Szerintem ez is tanárfüggő, én azt mondanám, hogy azokban is van igazság, de mi Jézusban hiszünk, és ezt tartjuk a teljes igazságnak. De ettől nem kell más vallásokat ill. azok híveit lenézni.

"Mit mondhatnak egy olyan gyereknek, akinek valamely családtagja rossz útra tért?"

Azt, hogy imádkozzanak érte.

"Mit mondhatnak akkor, ha valakinek egy nem hívő családtagja eltávozik?"

Hogy imádkozzanak a lelki üdvéért.

"Hogyan kezelnek egy olyan gyereket, aki kényszerből vesz részt a hittanórákon és nem fogadja el vallást? (szülők, nagyszülők kötelezővé teszik) Mivel lehet legalább annyira lekötni, hogy ne zavarja az órát?"

Nálunk nem volt ebből probléma, a tanárnő mindig úgy adta elő a témát, hogy érdekfeszítő legyen, sokat játszottunk, színeztünk, rajzoltunk, kaptunk matricát. Ha jó tanár van, akkor a hittanóra élvezet, nem kényszer a gyerek számàra.

"Egy olyan gyerek, akinek a szülei eltérő vallásúak, általában hogyan reagál a hittel kapcsolatos témákra? Előfordul, hogy egy kisgyerek emiatt feszült a hittanórákon"

Mit értesz eltérő vallás miatt? Azt, hogy az egyik szülő katolikus a másik evangélikus? Itt nincs nagy különbség, mindkettő keresztens felekezet, apróságokban tér csak el a kettő. Vagy inkább egyik szülő keresztény a másik budhista? Ez már nehezebb kérdes kicsit. Őszintén szólva nem tudom. De ha mindkét szülő komolyan gondolja a vallását, már pici korban világos a gyereknek, hogy anyuka ebben hisz, apuka meg abban. Nem hinném, hogy hittanon probléma lenne belőle.

"- hogyan érik el azt a hitoktatók, hogy a kisgyerekeket ne rémítse meg a keresztre feszített Jézus ábrázolása? Illetve mit lehet azzal kezdeni, ha egy gyerek már ettől félve kerül a tanárhoz? "

Ez keresztyén szemszögből kicsit megmosolyogtató kérdés (nem rosszindulatból írom!). Még nem láttam erre példát. Egy gyereknek ez kb. annyira rémisztő, mint amikor mondjuk egy népmesében a levágott fejű sárkányt lát.

"- mit mondhatnak, ha a gyerekek más vallásokról kérdeznek?"

Amit tudnak a vallásról azt elmondják, nem tabu téma. Értelmesebb vallásos körökben úgy tekintünk rájuk, mint mondjuk a görög mitológiára. Művelt vagy ha ismered, de attól még nem gondoljuk igaznak.

"- Mit mondhatnak egy olyan gyereknek, akinek valamely családtagja rossz útra tért? "

Valószínűleg hogy szeressék attól még, és imádkozzanak érte. Mi mást lehetne mondani? Egy 8 éves gyereknek nem mondhatod, hogy te térítsd jó útra a 18 éves bátyádat.

"- Mit mondhatnak akkor, ha valakinek egy nem hívő családtagja eltávozik?"

Én felnőttnek se tudok ilyenkor értelmes dolgot mondani, fogalmam sincs hogy egy gyereknek mit lehet mondani. Erre nem tudok válaszolni.

"- Hogyan kezelnek egy olyan gyereket, aki kényszerből vesz részt a hittanórákon és nem fogadja el vallást? (szülők, nagyszülők kötelezővé teszik) Mivel lehet legalább annyira lekötni, hogy ne zavarja az órát? "

A hittanóra is tanúra. Tehát általában nem azt kérdezik hogy hogy szólított meg téged Isten, hanem hogy meséld el Jézus életét, vagy sorold fel a tíz parancsolatot...

Amúgy meg (legalábbis a mi iskolánkban) a hittan ilyen kikapcsoló óra volt, nehézségét tekintve valamivel a rajz meg az ének előtt, de mondjuk jóval a matek meg nyelvtan mögött.

"- Egy olyan gyerek, akinek a szülei eltérő vallásúak, általában hogyan reagál a hittel kapcsolatos témákra? Előfordul, hogy egy kisgyerek emiatt feszült a hittanórákon?"

Ez úgy szokott lenni, hogy a szülők megállapodnak, hogy milyen hitre nevelik a gyereket. Vagy az van hogy az egyik szülő erősebben hívő, a másik szülőnek meg mindegy. Vagy hogy a fiú gyerek az apja vallását veszi fel, a lány gyerek meg az anyjáét. Vagy valahogy megegyeznek... Onnantól kezdve hogy ezt megbeszélték meg értelemszerűen nincs probléma ebből.