Hogyan jöttetek rá, hogy a halál után semmi sincs? Nem féltetek előtte? Hogyan tettétek magatokat túl ezen, hogy féltek? Én néha nagyon féltem haláltól, de ha semmi sincs utána és semmit sem érzek akkor nem gond.

Én még nem jöttem rá erre. Igazából a kérdés természete miatt igazán nem lehet válaszolni a kérdésre. A halálközeli emberek élményei esetén is kérdéses, hogyan vajon tényleg meghalltak-e, vagy félhalott állapotban hallucináltak. Az emberiségnek elég régi meggyőződése, hogy nem ér minden véget a halállal, csak a test pusztul el, a lélek tovább él. Ennek formájára a természeti népek, és a tételes vallások földrajzi helyzettől, történelmi korszaktól függően általában különböző válaszokat adtak, amelyeket vagy elhisz az ember – vagy nem. (Azért a legtöbb vallás ismeri a végső igazságszolgáltatás fogalmát, és van néhány hasonló vonásuk.) A csak erre az életre vonatkozó létet talán az ókori görög filozófusok tanították 2000-2500 évvel ezelőtt (legalább is az írásos feljegyzések szerint). Aztán Európában a XVI. századtól terjedt el ismét az ateizmus, tudományos formában talán a XVIII. századtól (felvilágosodás). A XIX. és részben a XX. századnak uralkodó ideológiája volt, de tulajdonképpen ez is elmélet, mert a kérdés természete kizárja a bizonyítást.

Én nem erre jöttem rá. Még kicsikint amikor alig többet tudtam mint te, gondoltam, mi van ha, de hát akkor az van. Élj teljes életet, ennyit tehetsz.

#5-ös vagyok, az "utólag"ot úgy értettem, hogy most a túloldalról kommentelek.

Mivel az egész világ csak a tudatunk kivetülése, ezért félek attól, hogy ha meghalok, megszűnik a világ is létezni. Bár lehet hogy jobb lenne, mert ahogy látom amúgy is megérett a pusztulásra.