Vallásos szülők! A gyerekeitek szintén vallásosak?

Szia!

Nekem két gyermekem van, az egyik 11 a másik 2 éves. A nagyobbik tipikus kamasz, akit csak a Tv és a számítógép érdekel. Én nem eröltetem nála a vallást, ha van kedve eljön velem a gyülekezetbe, úgy gondolom azonban, hogy az én feladatom a magvetés, és Isten az, aki meg tudja őt szólítani. Hiszek abban, hogy meg is fogja tenni alkalmas időben.

A kicsi egészen más természet, szívesen jön velem szinte minden alkalommal a gyülekezetbe, remélem őt talán egészen kicsi korban sikerül Istennek elhívnia.

Én kisgyermek koromban találtam meg Istent, de emlékszem kamaszként hasonló voltam a nagyobbikhoz, végül 16 évesen tértem meg, de csak 22 voltam amikor Isten elvezetett egy olyan közösségbe, ahol felnőttként megkeresztelkedtem.

Mindannyian mások vagyunk, semmit nem szabad eröltetni, Isten mindenki életében munkálkodik, nekünk segítenünk kell ezt a munkát!

Üdv. Péter

Habár nem vagyok szülő, de leírom hogy mi a helyzet a családunkban. A nagymamám nagyon vallásos, a nagypapám is. Anyukám igen, apukám nem. Én nem hiszek Istenben. Elmondok pár indokot, hogy miért. A nagypapám kiskora óta vallásos, eljárt minden héten templomba. De hol volt Isten, mikor le kellett vágni a lábát egy betegség miatt? Ha van Isten, akkor miért vannak bűnözők,csalók, tolvajok a világban? Ha van Isten, akkor miért engedte így tönkretenni ezt a földet? Ha van Isten, akkor miért halnak meg ártatlan emberek, gyilkosság miatt?

Most hirtelen ennyi.

15/F

Én nem igazán vallásos családban nevelkedtem, de az Istenben való hit anyuban valahol még is ott volt, ami úgymond rám ragadt. Én pont hogy azt érzem, hogy hiszek Istenben, ha úgy adódik imádkozom hozzá, azonban nincs szükségem olyan vallási gyülekezetekre akik megmondják hogyan gondolkodjak róla, hogyan kell cselekednem, hogy Istennek megfelelő életet éljek! Nem vagyok egy hitbuzgó, olyan vagyok mint bármelyik fiatal... a hitem abban nyilvánul meg, hogy ha döntenem kell jó és rossz között, akkor ha nehezen is, de hagyom hogy Isten irányítsa az életemet. Ha valamiben kudarcot vallok, elkezdek azon agyalni, hogy mi lehet Isten célja velem, és cselekszem aszerint, amelyik irányba ő küld! Egy időben katolikus egyház tagja voltam, majd egy gyülekezetbe is jártam, de nekem erre NINCS szükségem! Pici korom óta jártam hittanra (saját döntés volt), ahol úgy érzem rengeteg erkölcsi alapot kaptam, itt az ideje, hogy a saját lábamon állva ezeket kamatoztathassam! Ha egyszer lesz gyermekem, akkor őt is hasonlóan fogom nevelni, ahogy engem neveltek. Ha ő a vallásos életformát választja, mellette fogok állni, ha nem, akkor is igyekszem benne lefektetni azokat az alapokat, amiket egyszer én kaptam!

Kedves kérdező, csak is abban nem értek veled egyet, hogy egy gyerek "nevelésével" várni kell, amíg döntés képes nem lesz. Én úgy gondolom, annak a két éves kislánynak egyáltalán nem árt, ha olyan környezetben nő fel, amilyenben, sőt... Ha nem fog szeretni már odajárni, én úgy gondolom ezt nála sem fogják erőltetni a szülők, hagyják, hogy Isten terelgesse az útján! Nincs ezzel semmi baj, amíg nincs benne egy szemernyi erőltetés sem, addig a gyereknek nem árt, ha valamilyen vallás szerint nevelik! Így legalább tudja, hogy mi az a két út ami között választhat. 15 évesen már nem biztos hogy rá lehetne venni, hogy életében először elmenjen a gyülibe!

Isten szabad akaratot adott az embernek. Ha nem így lenne, akkor csak elemes játékszerek lennénk. Ránk bízta, mit teszünk a Földdel.

Gyermekeim is hisznek Istenben, de nem erőltetek semmit rájuk, inkább megpróbálok példát mutatni nekik.

Szia!

Én nem vagyok szülő de azért leírom.

A szüleim mind a ketten vallásosak apukám még vezető is ott.

Anuykám is jár neki nincs ilyen pozíciója de attól még jár.

És ők már olyan régóta hívő keresztények h én születésem óta járok. Najó nem mindig de úgy általában.

Muszlim vagyok!

Ezt erre a kérdésre válaszoltam.

"Mi a véleményetek az ateizmusról?"

Lelkigyengeség.

Megfigyelhető, hogy az lesz ateista aki nem képes elfogadni az élet nehézségeit. Szenvedés, halál, beteg gyerekek, háborúk, stb. Ezeket rosszul értelmezi, és egy primitív reflexet vált ki belőle. A tagadást. Mivel gyűlöli ennek a rendszernek az alkotóját, és tisztában van vele, hogy képtelen ártani neki, azt a módszert válassza tiltakozása kifelyezéséűl, hogy semmibe veszi az alkotót, úgymond nem vesz róla tudomást. Tehát homokba dugja a fejét.

"ő mondta,hogy ha nem járom az Istennek tetsző utat akkor a pokol tüzén fogok égni. Ateista vagyok, tehát nem hiszek a pokolban sem a mennyben..szóval bukta."

Értelek, de azt ne feledd, hogy csak attól mert dacból tagadsz, attól még nem leszel felmentve az elbírálás alól. Nem kell hinned, maradhatsz ateista, senki nem kényszerít a hitre, de ez nem mentesít. Még itt a földön sem mentesít a büntetés alól a bíróság, csak azért mert nem ismerted a törvényeket. :)