Pál apostolnak mekkora szerepe van a mai kereszténység teológiájának, Istenhez valló viszonyához, élet-szemléletében-gyakorlatának kidolgozásában?

Ebben nem volt több szerepe Pálnak, mint a többi apostolnak. A legfontosabb ügyekről a Jeruzsálemi Zsinaton döntöttek, ott együtt hozták meg ezen döntéseket. Számos alaptétel pedig már azelőtt kialakult, hogy Pál csatlakozott volna.

Ami a különböző helyi gyakorlatokat illeti, azokat sem Pál írta elő, egyszerűen megengedte azok folytatását, amik nem mennek szembe a keresztény tanítással és megtiltotta azokat, amik ellentétesek azzal. Ezek többnyire adott közösségekre vonatkoztak, nem véletlenül címzi levelét egy-egy adott gyülekezetnek.

Pálra nem jellemző egyáltalán a zsidó hagyományok megtartása, például eltörli az étkezésre vonatkozó utasításokat (tiszta és tisztátalan állatok), de ő szól a körülmetélés ellen is.

Szia

Krisztus apostolai mind zsidóból lettek kereszténnyé, vagyis Krisztus követőjévé. Ez történt Pállal is, bár őt másként hívta meg Krisztus arra, hogy legyen a követője. nem Pál volt az egyetlen magas tudású vallásvezető, aki kereszténnyé lett. Pál(Saul) így lett Krisztus "kiválasztottja" - Cselekedetek 9:13-16 ír erről:" Anániás azonban így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a tanítványaiddal Jeruzsálemben. Itt is felhatalmazása van a magas rangú papoktól, hogy letartóztassa mindazokat, akik segítségül hívnak téged.” Az Úr azonban ezt mondta neki: „Menj, mert kiválasztottam őt, hogy tanúskodjon rólam a nemzeteknek és a királyoknak, és az izraelitáknak is. Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért.” Ez volt a Krisztustól kapott szerepe, feladata, és haláláig hűségesen elvégezte, amit az Urától kapott. A leveleiben elsősorban vagy többek között arról is ír, hogyan kell betöltenie, élnie minden embernek az életét a krisztusi minta szerint. Többször hivatkozik magára, mint példára, és arra ösztönöz, úgy éljük keresztényi életünket hogy vádtól mentesek legyünk:„A felvigyázó („püspök”, Katolikus fordítás) mint Isten sáfára legyen vádtól mentes” (Titus 1:7).

Volt oka erről írni, hiszen őt magát is sok vád érte, főleg a zsidók részéről.