Érvényes még ez a régi ültetési rend?

Buta szokás, nem hallottam még ilyet.

Az összetartozó embereket egymás mellé kell ültetni.

Manapság elővesznek régi illemeket és szokásokat és úgy tálalják, mintha úgy lenne mai is szokás és illedelmes. Vannak bizonyos illemek amik tényleg annyira alapvető pozitív emberi tulajdonságokból adódnak, hogy nem változnak, sokuk viszont változik.

Nagyon jó válaszokat kaptál kérdező. Persze lehetséges ezek szerint, hogy volt ilyen szokás, de ma nem az és ebben ez a döntő. Amúgy ha az emberi kedves hozzáállásból indulunk ki, akkor szerintem is kedvesebb a házaspárokat egymás mellé ültetni. Na és ez a lényeg! Az ahogy nekik emberileg jobb. Biztos szívesebben ülnek egymás mellett, tehát régi szokás ide vagy oda, ma tényleg nem szokás. Én sem hallottam róla és nem is látom értelmét visszavezetni, vagy bevezetni.

Egyébként a cikk is úgy írja és ezzel is kezdi, hogy "Ha nagyon nincsen ötletünk az ülésrendre, hagyhatjuk szabadon helyet foglalni vendégeinket, egyszerűen az érkezésük sorrendjében."

A szokások egy része csak kialakul valami alapján, mindenféle okokból, de sokuk el is tűnik. Voltak már olyan szokások amiken ma csak lesnénk és pislognánk, hogy jó értjük-e. "A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt." (wiki) Ma semmi megtiszteltetés sem lenne benne, de akkor az volt a szokás és biztosan volt is magyarázata.

Szokások terén más a késsel villával való étkezés, mert ez részben egy elterjedt találmányok alapszik, amit a mai világ teljesen általánosan használ is, és mert manapság ez által tudunk úgy enni, hogy nem zsírozzuk össze a kezünket. A hétköznapi kedveltsége miatt is és tisztasága miatt is szeretjük, de Indiában még ma is teljesen általános a kézzel evés. Jóllehet a szegénység is elterjedtebb és bizony akár késre és villára se futja nekik és a szokás őrzése is gondolom, hogy benne van. De a mai nyugati világban annyira megszokott a késsel villával evés, hogy csak ezért is illik betartani, de lényeg nem a puszta szokás, hanem a magunk praktikuma és másoknak való visszatetszés elkerülése az evéskor.