Mit teszel, amikor a munkahelyeden jön rád a "cifra***", hogy ne válj nevetségessé a kollégák előtt?

Ha egész napos a munka, az nem jó megoldás, ha nem eszel.

Nővérem azt csinálta, hogy mondjuk ha 10-re ment dolgozni, akkor 6-7-kor felkelt szegény, és akkor (amíg jobb állapotban volt), annyira tudta kontrollálni, hogy abban a pár órában itthon lezajlott :S

Na, ez a kérdés főleg akkor érinti kényesen az embert, mikor olyan helyen dolgozik, ahonnan nem lehet csak úgy kiszállni.

Sajnos már egyszer velem is előfordult, hogy rohannom kellett volna a rötyire, de persze, hogy pont akkor jött oda a legtöbb ember hozzám. Képzelhetitek, már erősen vörösödött a fejem és elkezdtek megjelenni az első izzadságcseppek a homlokomon. Körülbelül 4 percet kellett várnom a váltásra és a sor eltűnésére, de esküszöm: életem leghosszabb 4 perce volt.

Aztán végre eljött a várva várt pillanat, kiszállhattam és téphettem a budira. Olyan gyorsan zúztam befelé a mellékhelyiségre, hogy még az árnyékom is megijedt tőlem. Aztán zsupsz! ráültem a slozira, utolsó lendületemmel bezártam az ajtót, majd beleadtam apait-anyait. Nem mértem le pontosan, hogy mekkorát kullanthattam, de szerintem vagy 3 kilóval könnyebb lettem. A másik nagy szerencse, hogy nem a fosinger tört rám, hanem csak sima kábelt kellett tolnom, de az meg akkora lett, hogy kettő darabba kellett törnöm a WC-kefével, hogy lemenjen a lyukon. Ilyenkor jelentkezik az a para is, hogy lehúzod a WC-t és azt hiszed, hogy ezzel el is tűnt a vonat az alagútban. De nem, mert otthon egyszer az is előfordult, hogy nem ment le rendesen a rostos bagett és egy idő után visszaköszönt az egyik fele a WC-ben. Muterék ki voltak akadva, hogy hogy lehetek ilyen csövedék, hogy nem húzom le magam után a vécét. Pedig én lehúztam, csak visszakúszott egy darab.

Fokozott figyelmet kell fordítani az ilyenkor előtörő hangeffektusokra is. Nálunk melóhelyen úgy van a mellékhelyiség, hogy mellette kétoldalt van a női és a férfi öltöző. No, én meg bementem a vécére újabb rekordot dönteni, de sajnos két kakihenger közé beszorult egy kis (na jó, elég tekintélyes mennyiségű) fáradt metángáz-kivonat, ami a cucc nyomásának hatására elég nagy intenzitással távozott a vészkijáraton. Vagyis reccsent elég szépet, amit a WC-csésze akusztikai jellemzői, valamint a mellékhelyiség kialakításának tökéletlenségei tovább fokoztak. Na jó, gondoltam, senki nem hallotta. Persze...dolgom végeztével megyek kifele és arra leszek figyelmes, hogy a munkatársi gárda egyik fele elég csúnyán néz rám, a másik fele pedig már vörösödik a röhögés visszatartásának nehézsége miatt. De a legkellemetlenebb az volt, hogy a raktárban is hallották ténykedésemet, ugyanis a WC helyiségének szellőztetőrendszere egybe van kötve a raktár szellőzőrendszerével. A szagok szerencsére nem jutottak át, de a pukkantás sajnos hallatta magát, hála az előbb vázolt technikai kivitelezésnek.

Tehát, munkahelyi pottyantásnál kettő dologra figyeljetek oda fokozottan:

1. Mindig ellenőrizd, hogy az alkotásod tényleg távozott-e az örök csatornamezőkre! Ha kell, kétszer is húzd le a wc-t magad után!

2. Nagyon figyelj oda pukkantásnál, hogy a két farpofád ne legyen összeszorítva, mert annak garantáltan hiperbombasztikus rottyantás lesz az eredménye!

eddig szerencsére olyan melóhelyeken gályáztam, ahol eléggé el volt szeparálva a kétbetűs az irodától, tehát hanghatások nem voltak.

ja, meg légfrissítő is volt.

de ha menni kell, hát menni kell.

nálam a legfontosabb a babaseggtörlő, mert az maradéktalanul kipucolja az ánuszrózsa szélére tévedt kaksidarabokat, így növelhető a komfortérzet.

ja, és amúgy extrémgyors sz-aró vagyok, törléssel húzással együtt max 3 perces az esemény. ezzel is megelőzve a szagok terjengését.