Megértenétek, hogy nem szeretnék senkit sem beengedni a házamba?

23 éves vagyok, van egy saját házam annak köszönhetően hogy a szüleim meghaltak, és a hiteltartozásuk fejében enyém lehetett az egész ház.Ami ugyan tisztán van tartva,kulturált,élhető, de kicsit megrekedt a szocializmusban a bútorok és a gépesítettség részében.Ezek java korának megfelelő állapotú, magyarul rájuk férne a csere.

Jó pár évig szinte minden hétvégén nálunk buliztunk a barátaimmal, sokszor itt is aludtak, mindig az volt a javaslat,hogy itt legyünk mert náluk nem lehet, nem engedik a szüleik és mindig ilyen kifogások voltak.

Amikor már elegem lett a sok extra takarításból, és hogy gyakran úgy éreztem,hogy nem tisztelik kellően a tulajdonomat, és a részegség mögé bújva leszakadt a kilincs, eltört ez meg az akkor mondtam,hogy nincs több buli itt.

Aztán egy puszta véletlen folytán vissza is hallottam egy-két kritikát a házról ami megmondom őszintén rosszul esett.Tudják a hátterét,hogy miért ilyen.

Már pár gépet lecseréltem, de azért van még mit csinálni, idővel szép lesz.A ház árából egy jóval kisebb hasonló állapotú házat tudtam volna venni, vagy egész életemben járhatnék albérletről albérletre, amit nem szeretnék.

Nekem ezek a kritikák, meg a sok susmus annyira rosszul esik, hogy én azóta senkit sem engedek be a házba.A jelenlegi munkahelyemen is összejött egy kisebb baráti társaság, nem is bulizni de én jártam mindannyiuknál vagy egy kávéra, vagy beugrottunk ezért-azért, és eléggé le vagyok maradva a házam állapotával az övékéhez képest.Szóval csak pislogtam,hogy mennyire szép, és mégis átlagos a házuk.Vagy legalább a berendezés.

Ezt látva én pláne nem akarom ide engedni egyiküket sem, szégyellem hogy ilyen a házam, viszont az utóbbi időben nagyon rákattantak erre, hogy már csak nálam nem jártak, meg hogy csinálhatnánk valamit egyszer nálunk stb...és nekem nincs olyan kifogás,hogy az asszony, vagy a szüleim nem engedik.

Az eleve ki van zárva hogy itt buli legyen tanulva az előző bulikból, azt meg is mondtam, hogy nem fogok itt takarítani meg rettegni,hogy mi megy tönkre.

Viszont tényleg szégyellem, hogy milyen a ház, nem akarok visszahallani senkitől semmit, inkább kettőre zárom az ajtót.

Anyukám évekig daganatos beteg volt, apám meg itta el a pénzt, ezért az utóbbi 10-15 évben hanyatlásnak indult a ház, előtte egy igazán szép, rendezett, folyamatosan fejlődő ház volt.

Úgy érzem a hanyatlást megállítottam, most már csak 10 év lemaradását kell behoznom, hogy büszkén vállalhassam.

Ami a hitel miatt még 4 évig nehézkes lesz, de én hiszek benne, hogy utána látványosan szépülni fog.Addig meg csak lassan, de biztosan.

A kérdés, hogy mi az az érthető "kifogás" ami miatt nem akarom ideengedni a barátaim, munkatársaim és hogy megértenétek e ennek tudtában amit leírtam?