Főleg akik a nyolcvanas - kilencvenes években nőttek fel; kb 6- 14 éves korotokig megszabták Nektek, hogy "Csókolom"-mal vagy "Jó napot! "-tal köszönjetek? Milyen korú illető tette és falun volt vagy városban?

Azt, hogy "Jó napot!" az iskolában tanultam meg, hatévesen. Otthon simán köszöntem a szüleinek is mindig Jó reggelt vagy Jó estét. A Csókolomról valamikor hetedikes koromban szoktam le, amikor már magasabb voltam, mint Anyukám, és valahogy hülyén jött ki, hogy idősebb férfiaknak csókolomozzak. (Orvos, postás, estébé). De nagyon senki sem szabta meg, örültek, ha köszönünk. Faluban az öreg néniknek a mai napig csókolommal köszönünk, és rokon bácsiknak is, ami most tök fura, de így szoktuk meg. Meg ők is.

Én Bp.-n voltam gyerek, '89-es születésű. Nálunk nem nagyon akarták megszabni, max. a suliban mondták, hogy tanároknak Jó napot kívánok!-kal köszönjünk. Illetve felsőben volt egy töritanárunk, aki azt mondta, hogy szerinte jobb, ha lányok 12 év felett Jó napot kívánok!-kal köszönnek férfiaknak, mert van, aki nem úgy érti / akarja érteni, és elkezd kétértelműen viccelődni... amúgy ez nem hülyeség sztem.

96os vagyok, oviban “keziccsókolom”-nal koszontunk, általánosban már csak siman csókolom volt. Furcsa, de nekem régen nem esett le, hogy ez a “csók” ból alakult ki, a “kezit” azt pedig végképp nem értettem. Amikor végre megtudtam a köszönés valódi jelentését, onnéttól fogva inkább jó napot kivanokkal koszontem, hiszen én senkit nem akarok megcsokolni, meg a kezet sem... -gondoltam. Most felnőttként már csak “jó napot”, kivanokkal együtt túl hosszu. Szomszéd néninél nagyon ritkán a csókolom jön a számra, mert vele szemben a jó napot túl hivatalos lenne. Ha odafigyelek, akkor a csókolom helyett szép napottal köszönök neki.