Vajon inkább kerülni kell a számunkra negatív pillanatokat okozó embereket, vagy szembeszállni velük és egyben a gyengeségünkkel?

Mérlegelni kell, hogy van-e értelme szembeszállni ilyen gondokkal. Remélhetsz-e valami hasznot a ráfordírott idődért cserébe? Fog-e valami változni?

Mert vannak olyan helyzetek, amikor nem rajtad áll hogy egy gond megoldódik-e, vagy hogy egy problémás ember felismerje a problémáit. Ilyen esetekben csak a felesleges és céltalan stresszt kerülöd el, ha nem foglalkozol velük, és tulajdonképpen ez is egyfajta győzelem.

"milf kategóriájú, csalódott elvált, új életet kezdő nők"

Nekem erről egyből az jutott eszembe, hogy ez a helyzet kicsit hasonlít a kamaszokkal való szülő vs. kamasz vitákhoz. Addig, amíg a kamasz nem tapasztalja meg a saját bőrén, hogy valami helytelen, addig nem nagyon használ az atyai beszéd.

Talán így vannak a fent említett személyek is: éltek egyfajta életet eddig úgy, ahogy. Most adódott nekik egy új élet lehetősége (ilyen-olyan tapasztalatokkal mögöttük). Mivel újítást szeretne az életébe, nyilván megy a saját feje után, tehát ha mond is nekik valamit az ember jó szándékkal, nem feltétlen marad hatásos.

Rád nézve ez egy fejlődési lehetőség lenne, ha próbálnád megérteni őket (kommunikáció, vitázási módszerek-, kitartás tanulása), de más eredmény nem nagyon lenne.