Középiskolai fiúkollégiumban elvárható-e a kollégistáktól, hogy felálljanak (akár fektükből) az ágyukról (székükről), amikor a kollégiumvezető nő belép?

Természetesen, elvárható hogy a koleszvezető nő jelenlétében térdre boruljanak és a földön csúszva extázisban dicsérjék a nevét, kórusban himnuszokat dalolva és rá se nézzenek, hisz nem méltóak hogy lássák az ő dicsőséges földi testét.

Komolyra fordítva; nem, miért kéne elvárni? A saját lakhelyükön hadd üljenek akkor amikor akarnak, ha beszélni kezd úgyis felülnek ha az ágyon fekszenek, reflexből. Nem a pápáról vagy a katonai főparancsnokról van szó.

Az alapvető tisztelet minden embernek kijár, akár kollégiumi vezető, akár tanuló.

De, hogy ezt az adott helyzetben hogyan lehet kifejezni? Mi az, ami még tisztelet és mi az ami már felesleges alázkodás? (az amúgy sem tisztelet)

Régen az volt, hogy felálltunk, ma már szerintem csak akkor, ha ezt elvárja a másik fél. Ha elvárja, és nem áll fel a tanuló, akkor ez tiszteletlenség. Ha nem várja el, és nem áll fel, akkor nem tiszteletlenség.

Az pedig, hogy a kollégium vezető mit vár el, az pedig már egy másik kérdés, amit egy tanuló szerintem nem kompetens, hogy minősítsen.