Mit gondoltok az alábbi szövegről?

Bármilyen szempontból kíváncsi vagyok a véleményekre..

"Ez a káosz, a ma világnak nevezett őrjöngés, amivel fiatal ámbár fárdadt tesmtem dacolni kényszerül, kegyetlen. Nincs már sehol sem becsület, kihalt fogalom csupán. A fájdalom ködjébe burkolózott, kozmoszi méreteket öltő gyilkos fájdalom, szmogként lelkünkre települő keserűség végleg kiöli az emberből az embert. Sötét múlt, homályos jelen és reménytelen, mocskos jövő áll azon az ösvényen, ami még nincs kitaposva, ránk vár, hogy véres szaggatott kűzdelemmel a reménytelenség istenével karöltve, de valahogy mégis magunk alá gyűrjük azokat az akadájokat, amit embertársaink állítanak elénk. Hiszem, ha nem képes valaki megkűzdeni a saját démonaival, legyőzni azokat, inkább szövetkezik velük, hogy másokat is vissza tudjon rántani a sötét mélybe, hogy fekete kilátástalan magányában ne legyen egyedül, más is osztozzon keserű sorsán. Ez a becstelen magatartás jellemzi ma már az emberiséget, vagy inkább azt a magát felsőbbrendű fajnak tartó élőlényeket, akik egyedüliek világunkban mérhetetlen pusztitásvágyukkal.

Szememen lehet szürke fátyol, ami miatt nem látom már a világ színesebb oldalát, de valahol érzem, hogy létezik, mégsem hiszek már ebben a dajkamesében. Mocskos faj egyedei vagyunk, ösztönösen kihasználunk másokat, mindent annak érdekében, hogy élvezzök a káröröm pillanatnyi keserű mosolyának ízét, a becsületesen elért siker helyett, hiszen ezek vagyunk mi. A könnyebb út mindig is csábítóbb számunkra, lehet mocskos, vérés, gyalázatos, de egyszerűbb eldobni az emberi létünk miatt talán meg sem érdemelt becsületünket, mint nehéz munkával, másokat magunk elé helyezve megpróbálni csöpnyit jobbá tenni világot. Igen, ezt a bizonyos világot, ami egy valódi szemétdomb, mint erkölcsileg, mint fizikailag.

Útálatos, mocskos világ, amiben az igaz barátokra támaszkodunk, akik bármikor hátbaszúrhatnak minket. Nevetséges, hogy az ember arra teremtetett, hogy higgyen, ott legyen neki a világ második legtöbb áldozatát követelő homályos fogalom, a remény. "