Miért "dokizzák" az orvost?

9-es:

még annyit hozzáfűznék (8-as vagyok), hogy attól, hogy valaki illedelmesen, válogatottan beszél velem, még közel se biztos, hogy tisztel. Maximum jól beleverte a társadalom magadfajtákból álló része az illedelmes, választékos beszédet, de ettől függetlenül a szavak mögött gondolhatja azt is, hogy "na te kutya, vigyél a XIX. kerületbe". És észre lehet venni, ha a "tisztelettudó" beszéd mögött ez a tartalom rejtőzik, ami így nekem személy szerint sértőbb, mint ha nyersen megnyilvánulna. Én ha magamra erőltetném a tisztelettudó stílust, ahogy írtad, azzal én kvázi cenzúráznám magam, nem önmagamat adnám másoknak, ami pedig akárhogy is nézzük, egy átb@$zás.

Hadd ne említsem újra, hogy éppen az erőltetett "öncenzúrázás" mellőzése miatt a trágárabb, szabadszájú emberek mebízhatóbbak, mint azok, akik moderálják magukat. És valóban, van egy kollégám (taxis) aki tényleg nem válogatja a szavait (de ezek érezhetően zsigerből jönnek, nem egy felvett álca), de egy végtelenül megbízható ember, ha szarba kerülnék, és ő is műszakban van, akkor tutira az első lenne, aki odaér segíteni. Ezzel nem azt mondom, hogy egy "szép beszédű" az tutira megbízhatatlan, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy jobban lehet számítani egy kevésbé kifinomult emberre, aki önmagát adja, nem egy "megfelelési álca mögé bújva" éli az életét.