Amikor a nők is munkába álltak, miért maradt meg az a szokás, hogy továbbra is az asszony végzi a házimunkát?

Nálunk pld. a férjem takarít. Én mosogatok, főzök. Ritkán, de néha porszívózok én is feltörlök.

Orvos, szakmai ártalom, csak úgy jó a takarítás, ahogy ő csinálja ...

Nálunk ez nem így van szerencsére, az élettársam ugyanúgy kiveszi a részét a házimunkából. Persze ha füvet kell nyírni, vagy megjavítani valamit akkor kevesebbet tevékenykedik idebenn, de arányaiban ugyan annyit csinál, mint én. Egyébként sem kell sokat takarítani, mind a ketten rendet tartunk magunk körül.

Ahogy észrevettem, értelmiségi körökben ez így szokás, ha mind a két fél dolgozik, legalábbis a baráti körünkben ez a jellemző.

Nálunk ez soha nem volt probléma. Mindketten dolgozunk, én nőként többet is. Szó nélkül megcsinál mindent ha én nem èrek rá. Munka után bevásárol vagy pakol. Ha én érek haza hamarabb akkor én csinálom. Hétvégén közösen végezzük a hazimunkát. Pl ő bevásárol én takarítok. Vagy fordítva. A főzés az általában rám marad de azt úgyis szeretem csinálni.

Kerti munkát nem mindenhol kell végezni szerintem az emberek fele lakásban lakik. De ha van is gyomlálni és füvet vágni a nők is tudnak. Ásni nem kell sűrűn. Házat építeni a férfiak többsége nem tud és nincs is rá szüksége . Ki az aki magának épít max az akinek az is a szakmája. Kocsit mosni pedig én kifejezetten szeretek. Ennyit a férfi munkákról.