Hogy kellett volna kezelnem ezt a helyzetet?

23 éves vagyok, nemrég óta dolgozok egy munkahelyen, ahová hamar sikerült beilleszkednem.

Úgy éreztem,hogy mindenkivel jóban vagyok, de egy idő után megtudtam,hogy az egyik idősebb munkatársam "f***fej"-ként avagy "f***f*jű"-ként szokott aposztrofálni engem.

Nem volt vele bajom, mindig a hátam mögött mondta.Aztán mikor megtudtam, reggel úgy köszöntem neki,hogy "szevasz f***fej"

A nap folyamán még többször is így neveztem, de csakis úgy,hogy hallja, mindig előtte, és neki mondtam."Gyere f***fej, segíts ezt meg azt" meg "hallod f***fej".

Természetesen nem sokáig tűrte, és beleállt az arcomba,hogy én mit képzelek magamról, ő 64 éves, hogy merek róla így beszélni, ő ezt nem tűri meg egy ilyen kis takonytól mint én.

Erre azt válaszoltam neki,hogy látja ez a különbség köztünk,hogy én belemondom az ő szemébe, és nem a háta mögött beszélem ki, valamint,hogy én 23 évesen is magasabb beosztásban vagyok mint ő, mert nem vagyok egy balfék.(persze ezt jobban kifejtettem)

Ezután csöndben elvonult.

Az utóbbi személyeskedést sajnálom, meg igazából ezt a f***fejezést is sajnálom, nekem nem volt vele bajom, de én ezt tényleg nem tudom tolerálni, vagy mondja meg hogy mi baja velem, és talán még változtatok is, de a hátam mögött ne...tudom,hogy sokan beszélnek ki, de legalább tegyék úgy,hogy ne halljam, és ne jusson vissza hozzám.A legegyenesebb pedig, ha odajön, és a szembe mondja.

Sajnos eleve érzékeny vagyok a nevemre, nem túl bonyolult, de zavar ha nem a nevemen szólítanak, még ha csak tévedésből sem.Én mindenkinek elsőre megjegyzem a nevét, ezt várom el fordítva is.

Ez meg végképp az alja.Külön bánt,hogy egy öreg emberrel beszéltem így, főleg,hogy látszólag meg is bántottam, de erre meg csak azt tudom mondani,hogy pont neki kellett volna felnőttként viselkednie, és nem így beszélnie rólam, mint egy általános iskolában szokás.