Véletlenszerű károkozás, majd felelősség elől való menekülés! Túlmegy az etikai határokon? (részletesseben lent)

Szomszédságomban lakik egy több fős család,akikkel nekem a viszonyom olyan,mintha közeli rokonok lennénk,több,mint,20 esztendeje.Rendesek,igényesek,korrektek,de egészségügyileg rájuk jár a rúd,szerencsésnek nem nevezhetők.Nemrég ideköltözött egy értelmiségi,de "korhely" életsítlusú,a 40-es éveit élő,egyedülálló személy,aki szándéktalanul a vízcsapot működésben hagyta több óráig,amelynek köszönhetően a hozzám közel álló család ingatlanján súlyosan megsérült a vakolat(újravakolás után 1 évvel!)a felelős értelmiségi,amikor a károsultak egyik tagja rendezni akarta vele a bürokratikus ügyeket,nem nyitott ajtót szándékosan,tette véletlenségét hangsúlyozva fizetni is csak enyhe szóbeli (bírósági ügyet említendő)zsarolás után volt hajlandó!azóta a "korhely" értelmiségi nem köszön az eset áldozatainak.Én jól ismerem a felelős értemiségit is,de az áldozatokkal való viszonyom annyira erős,hogy lelkiismereti kötelességemnek éreztem beaqvatkozni az ügybe,szóbeli érvelés által,az áldozatok oldalán.Ezt a felelős értelmiségi megtudta,megsértődött rám.Jól tettem e lel kibeavatkozást és az értelmsiégi tette túlment-e a határokon?