Nektek nincs elegetek ebbôl a '30 éves korom elôtt gyereknek és háznak kell lennie, ha törik, ha szakad' jelenséggel?

"Hagyjuk egymást élni."

Kulcsmondat, ez a topic is megmutatja, mennyire nem megy.

Egyébként kérdező, ilyenkor az a megoldás, hogy olyan emberek társaságát keresed, akik nem szólnak le, nem szólnak be, hogy eltérsz az átlagos életviteltől.

A nagyszüleid más tészta, őket meg lehet próbálni meggyőzni, vagy másra terelni a szót, ha ezzel jönnek.

Hűűű, a #6-ra reflektálnék, a többit utána nem is olvastam. Idézet:

"Döntsd el:

1: úgy élsz, ahogy akarsz,

2: elismert leszel.

A kettő együtt nem megy!"

Ebben tényleg nagy igazság van. De mint szinte mindenben, itt is vannak kivételek: pont azokból lesznek a zsenik, akiknek mindkettőt sikerül abszolválni ;)

Mégiscsak tovább olvastam, és mindjárt a következő bejegyzésre is reflektálnék. Kedves kérdező:

"Az, hogy úgy élek, ahogy akarok az már kôbe van vésve. Senkiért és semmi hatására nem változtatok rajta."

Pedig bizony a te életedben is el fog jönni az az idő, amikor valaki más kedvéért fogsz változtatni ezen a hozzáállásodon, de minimum valamin az életedben. Hidd el hogy így lesz, hiába hiszed most bármilyen betonszilárdan is az ellenkezőjét. Mindenki ezt teszi, és mint mindenben, a kivételekben is van néha kivétel: jelen esetben az, hogy ez alól bizony nincs kivétel ;)

#20: "Sokan meg azt hiszik, hogy attól lesz értékes ember valaki, ha csinál/szül néhány gyereket. Pedig nem."

No hát ebben is nagy igazság van. Nem gyereket szülni nehéz, azt szinte bárki tud, ha nagyon akar. Normálisan felnevelni egy, vagy még inkább több gyereket, na az már kihívás! És bizony, kedves kérdező, a válladat akkor fogják csak igazán megveregetni, ha majd újabb 30 év múlva elmondhatod magadról, hogy fel tudtál nevelni legalább egy, de inkább kettő, esetleg akár három olyan gyereket is, akik aztán a majdani társadalom hasznára válnak. Ez az igazi kihívás egy ember előtt, és ezért igazán jár a vállveregetés meg a kalapemelés, minden értelmes ember részéről.

A három oldalnyi öntömjénezést nem volt kedvem végig olvasni, ne haragudj.

Itt elakadtam: " Egyébként pedig én a szabad, flexibilis életet választottam magamnak sok utazással és stresszmentes élettel. Ez pedig alapvetô emberi jogom, hogy úgy éljem az életem, ahogy nekem jólesik."

Lenne egy kérdésem. Vajon minek, pontosabban KINEK köszönheted, hogy van választási lehetőséged? Kitől kaptad a lehetőséget az életre? Nem úgy lenne-e korrekt, ha másnak, az utódodnak is megadnád ezt a lehetőséget? Ha nem önző módon csak magadra gondolnál, hanem arra a szerencsétlenre is, akit naponta lehúzol a WC-n, és nem adsz neki lehetőséget az életre?

Ismered a gyermekláncfüvet? Egy gaz. Egy semmirekellő gyomnövény. Nekieshetsz kapával, levághatod minden zöld részét, de újra ki fog hajtani. És nem levelet hoz, hanem virágot! Utolsó erejéből sem magát akarja menteni, hanem szaporodni akar. Mert ez a természet rendje!

"pont azokból lesznek a zsenik"

No igen - de a kérdező nem tűnik annak.

Azzal együtt, hogy tényleg úgy él, ahogy akar - de ő még elismerést is szeretne mellé.

Na, ez nem fog menni.