Mit szóljak vissza a tanáromnak?

Tényleg nem ártana a másik oldalt is meghallgatni. Nem azért, mert kétségbe vonom bárki szavát, hanem azért, mert másnak mások lehetnek a szempontjai - amit nem ismerhet mindenki.

Másfelől látni kell, hogy nemcsak az iskolák, de azok különösen, silányodnak. Minden tevékenységnek megvan a maga feltételrendszere. Az iskolának például a megfelelő épület megfelelően felszerelve, a megfelelő tansegédlet, a megfelelő tankönyvek, szabályok, amik teljesíthetők és nem naponta változnak, és nem utolsósorban a megfelelő javadalmazás, és megbecsülés. Amikor ezek többsége nem adott, vagy silány, akkor nem lehet rendesen tanítani, ez eleinte csak stressz, később frusztráltság, még később közömbösség és cinikusság. Különben az agy nem bírná el a megterhelést. Ez persze hosszú folyamat, és minden szinten érvényesül az óvodától az egyetemig. Tehát e tanárok egyre gyengébb felkészültséggel kerülnek ki az egyetemről, egyre nyűgösebbek, míg az egész egy rendszerré áll össze. Akkor már az egyén nem tud szembeszállni vele. Legfeljebb találhat egy kis szigetet, amelyik még nem annyira romlott. Ma az oktatási rendszerben ilyen problémák már nem számítanak különlegesnek. Nem hír, ha tanár ver diákot, vagy diák tanárt, nem kapjuk fel a fejünket, ha a szülő osztja az észt az iskolában, és még kevésbé, ha ostoba öntelt politikus ugat bele olyanba, amihez nem ért és amihez nincs köze. Ilyen helyzetben bármi előfordulhat, és minden csak egyedileg kezelhető - esetleg, de nem biztos. Ma az iskolában akkora az igazságtalanság, hogy egy tanár sértegetése (amitől tanár se lehetne) nem számít. Kivéve a sértettnek. A lényeg elhangzott: mindenki röhög. nme éri fel ésszel, hogy holnap ő következik. Holnap majd nem röhög, de holnapután ismét.

Ezekben a kérdésekben természetesen meg kell próbálni tisztességet teremteni. De erősen tudni kell, hogy eredmény csak akkor lesz, ha előbb megváltoztatjuk az oktatási kormányzatot (meg az egészet). Szemléletet váltunk (mindenki!), és ismét tiszteletet adunk a minőségnek. Akkor majd. Ha a mai általános iskolások kerülnek a katedrára.