Fúj, gusztustalan, nem tudnám egy csirke nyakát elvágni! Miért van ez?

Mert büdös, trutyis, vagy cuki az állat.

Én a bogarakat sem szeretem, de azokat megölöm néha.

A sebész nem rossz ember.

Én viszont nem vallom, hogy vér kell a szabadsághoz, mint pár bolond.

Tudom a húshoz muszáj. De mit élvezzünk benne?

Én is imádom a húst megeszem a csirkét és például ha le vannak már szedve a tollai minden további nélkül fel is bontom őket, mi kisvárosban élünk mindig is tartottunk csirkéket régebben disznót is. Most is vannak, szombaton kellett egy tyúkot levágnom mert időnként leszoktunk vágni egy párat főleg az öregebbeket mert levesbe jó is az. Én velem az a baj hogy egyszerűen megsajnálom őket, ahogyan néznek a szomorú szemeivel vergődnek hogy az életüket mentsék ami teljesen normális dolog hogy valaki élni akar ahogyan az állatok is nyilván. Velem az a baj hogy túlságosan állatbarát vagyok, pedig én egész gyerekkoromba úgy nőttem fel hogy vágtunk csirkét, disznót, pulykát, sőt még nyulat is. Én láttam már egyszer egy vadász rokonunknál szarvast is kifektetve az udvaron, nagyon sajnáltam mert állatbarát ember vagyok de ha már darabokba volt nem zavart a látványa egyáltalán. Sőt apám amikor katona volt kivolt nekik adva hogy lőjjék ki az egyik szarvast akinek elvolt törve a két hátsó lába. És mesélte hogy olyan szomorúan nézett rájuk hogy senki nem volt hajlandó kilőni őket pedig ez a hetvenes években volt akkor még nagyon más világ volt. Sőt olyan szinten hogy még a parancsnok is először jól leszidta őket aztán jött azzal hogy na majd ő megmutatja rá 10 perccel később ő is meghátrált mert megsajnálta, és inkább hívatott egy vadászt aki megcsinálja helyettük.

Én is sajnos ilyen vagyok jó ha kényszer van akkor levágok egy csirkét persze, csak sajnálom őket, és bár elég kemény dolog de megteszem mert tudom hogy ők sem élnek örökké és ha magától pusztul el akkor már a kutyának se lesz jó, nem hogy nekünk.

"Mi városiak" elszoktunk az ölés természetességétől, a halál tabu. Pedig ölni nem csak aggresszívan lehet, és nem kéne emberi érzelmeket és fájdalmat projektálni egy tyúk nyakának elvágásába.

Nem biztos, hogy rosszabb így, de tény, hogy kiszakadtunk a természetből. Lehet hogy a falusiak nagyon elmaradottak :P

"nem kéne emberi érzelmeket és fájdalmat projektálni egy tyúk nyakának elvágásába"

Pedig ő pontosan ugyanazt érzi, mint mi.

Ezzel együtt sajnos el kell vágni a nyakát - egyelőre - ha normálisan szeretnénk élni.

Később viszont, ha már erre nem lesz szükség, akkor nem is lesz ott tyúk, így nem is lesz ilyen probléma.

Általában azokra jellemző, hogy irtóznak egy állat leölésétől, akik kiskorukban nem találkoztak testközelből ilyen eseménnyel. (Persze vannak kivételek.) Akik kiskorukban gyakran részt vettek disznóölésen, csirkevágáson, nyúlvágáson, azok nagyobb számban veszik ezt természetesnek, de minimum elfogadhatónak. Nyilván azok vettek részt ilyen eseményen, akik vágóállatok közelében nőttek fel, vagy környezetükben éltek vágóállatok is. Ez pedig inkább a falusi környezetre jellemző, mert a nagyvárosokban, főleg a panelrengetegben viszonylag kis számú vágóállat él (a hatodik emeleten viszonylag sok bonyodalomba ütközik pl. a disznó tartása).

Neked nem ügy elvágni egy csirke nyakát, mégsem teszed ezt pusztán passzióból, szórakozásból. Ha a városi, fujjogó ember pl. valamiféle katasztrófa során éhen maradna, már 4 napja egy falat kajához sem jutna hozzá, de körülötte lábatlankodna néhány csirke, akkor az agy az éhség hatására "átkapcsol" "ragadozó üzemmódba", egyre inkább tápláléknak látná azt, amit jóllakottan házi kedvencnek lát. Ilyen viszont már elég régóta nem történt (tartós éhséget indukáló katasztrófa), tehát nem is kerültek soha ilyen helyzetbe, ezért mondják azt, hogy ők képtelenek lennének ezt megtenni. Pedig ez nem igaz, 99%-uk simán kitekerné akár puszta kézzel is egy csirke nyakát, ha olyan helyzetbe kerülne, hogy úgy érezné, hogy vagy ő, vagy a csirke.

Az ember sok mindenre képes, amit a minden kényelemmel ellátott élete során még csak elképzelni sem nagyon tud magáról.