Azért, mert próbálok mindenkivel kedves és aranyos lenni, miért kell még kihasználni?

Sziasztok, bárki bármit kér, én segítek, ha tudok, és ezt tényleg szívesen is teszem.

De kezd elegem lenni, hogy az emberek nem tudják, hogy hol a határ, és előbb-utóbb mindenki a pofátlanság határát súrolja, vagy át is lépi azt.

Ha tudok, akkor minden szó nélkül adok kölcsön pl. pénzt is, de sajnos az a tapasztalatom, hogy az emberek elfelejtik visszaadni, és itt nem párszáz forintról van szó. Pedig nem dúskálok a pénzben én sem, diákmunkával szerzem. Ha összeszámolom az emberek tartozását, már eléri a százezres határt.

Ha valaki megkér, hogy csináljak meg neki valamit, én azt is megcsinálom, és ezért nem várok el semmit, de azért egy köszönöm vagy egy tábla csoki néha azért jól esne (pláne, ha már huszadjára csinálom meg). De nem, hanem 2 nap/hét múlva megint hívnak, hogy ez kellene meg az kellene megint. Ha meg valamit nem tudok azonnal megcsinálni, akkor meg már jönnek bunkózni, hogy mi az, hogy nincs kész. Hát, bocs, nekem is van magánéletem.

Néha vigyázok gyerekekre is, amit szintén szívesek csinálok - ha ráérek. Nagyon szeretetem a gyerekeket, de ez nem azt jelenti, hogy 24 órás gyerekfelügyeletet tartok. Nekem is kell órákra járnom és egyéb dolgom is van. Először csak 1-2 órára hagyták itt a gyerekeket, vagy ha esetleg hosszabb dolguk akadt, akkor előre szóltak, hogy nem gond-e, de azóta már azt csinálják, hogy reggel 8-kor beadják, este valamikor meg majd elviszik. A gyerek meg délután 2-től üvölt, hogy hol az anyja.

Viszont ha én kérek valakitől valamit, akkor jobb esetben csak a szájukat húzgálják, rosszabb esetben meg nem veszik fel a telefont, vagy kikapcsolják azt, az e-mailre meg nem válaszolnak.

Stb...

Most egyszerűen csak balek vagyok, vagy nem velem van a gond?