Tegezés illetve magázás. Ki hogyan használja, ha mondjuk meg kell szólítani egy idegent? Korhatárok? Bármely korosztály véleménye érdekel.

Nálam az alapállás a magázás, ott is az "önözés" alcsoportja, mert a magázást magát eléggé sértőnek találom. Más szóval senkit sem tegezek le "ok nélkül", akkor sem, ha fiatalabb nálam. A tegezéshez kell egy szorosabb ismeretség, lelki hasonlóság, valamilyen "egy húron pendülés". És persze, mindkettő hozzájárulása. Ez okozza a legtöbb gondot: az egyik letegezi a másikat (mert ő úgy tudja, hogy...), a másik zavarban van (mert ő mást vélt tudni...). Ezért alapelven, hogy senkit sem tegezek, csak ha megkérnek rá, akkor szívesen.

60 F

Szituáció kérdése.

Aki hasonló élethelyzetben van azt mind tegezem, attól függetlenül, hogy hány éves (játszótéren a többi gyerek szülője, bölcsiben a szülők, kivéve, ha ránézésre olyan korban van, amiről feltételezem, hogy a gyerek nagyszülője)

Munkahelyen elvileg mindenkit magázni kéne, még a 10-évest is (pénztárban dolgozom). Ennek ellenére aki egyértelműen fiatal (monjuk úgy 16 éves korig) azt egyből letegezem, ennél idősebbeket (kb. 35 éves korig) "jó napot kívánok"-kal szólítok meg, és ha ő visszategez, akkor én is.

ez alól természetesen kivétel, ha kolléga fizet nálam, minden esetben tegezem, függetlenül a korától

26,L

Mivel vannak akiket sért a tegeződés, általában a hozzám hasonlóan fiatalokat is magázva szólítom meg. Persze függ a szituációtól is. Azt tapasztalom, hogy a legtöbb helyen (talán a hivatalokat kivéve) a 18 és 40 év közötti emberek tegeződnek egymással, pl. ha bemegyek egy kávéházba, boltba, a fiatal pincér, eladó előbb-utóbb tegezni kezd és ez egyáltalán nem zavar engem, ilyenkor én is visszategezek.

Néha én is automatikusan tegeződni kezdek, de ahogy fentebb írtam, inkább óvatos vagyok, igyekszem kitapasztalni és tiszteletben tartani a másik ember határait, elvárásait. Az ismerőseim 98%-ával tegeződöm, és nekem teljesen mindegy, hogy magázódás vagy tegeződés, a lényeg, hogy kölcsönös legyen.

Vannak olyan helyek, pl. tanfolyamok, klubok, ahol kezdettől fogva mindenki tegezi egymást, ez sem zavaró.

Amit nagyon utálok, az az egyoldalú tegezés, más néven cselédpertu/csendőrpertu. Idősebbektől (50 év+) még most 35 évesen is gyakran tapasztalom, hogy kapásból letegeznek, nem ajánlják fel a tegeződést, sőt a stílusukkal értésre adják, hogy sértené őket a visszategezés. Ez utóbbi alatt azt értem, amikor kioktató, udvariatlan stílusban, durva hangnemben "szólítanak meg", mellőzve a "kérem" és a "köszönöm" szavak használatát, lekezelően, felszegett fejjel végigmérnek, hangsúlyosan, gúnyos nyomatékkal ejtik a "Te" és a "Neked" szavakat, stb. Ebből nyilvánvaló, hogy szerintük szóba sem jöhet a visszategezés, hiszen nem is azért tegeznek le, mert tegeződni szeretnének, hanem azért mert valószínűleg utálják, lenézik a fiatalokat, magukat többre tartják a koruknál fogva. A lekezelő stílusukért cserébe viszont tiszteletet, jobban mondva megalázkodást várnak el. Szinte minden fiatal ismerősöm szenved valamilyen formában a cselédpertutól. Én nem is szeretek az idősebb korosztályokkal szóba elegyedni emiatt, mert megalázónak érzem. Ilyen és hasonló szituációk jellemzőek:

- Közintézményben 65 év körüli ismeretlen férfi portásféle minden előzmény nélkül odavakkantott nekem: "Tudsz angolul?"

-Orvosi váróban egy idősebb várakozó nő megszólít és rövid beszélgetés után megkérdezi "Tegezhetlek?"

(Persze kiderült, hogy nem tegeződés felajánlása történt, hanem úgy gondolta, hogy én magázzam, ő pedig tegez.)

-Könyvesboltban percekig illedelmesen várakozom az eladóra, amikor elém tolakszik egy 70 év körüli rendkívül elegánsan öltözött nő. Amikor udvariasan figyelmeztetem arra, hogy én következem a sorban, ő egy ideig hallgat, majd feleslegesen közbeszól az eladóval az általam keresett könyvről való rövid beszélgetésbe, nyájasan lekezelő stílusban letegez és győzedelmes mosollyal végigmér.

- könyvtárban 60 év körüli könyvtárosnő letegez, utasítgat, hogy tegyem majd vissza a polcra a könyveket, folyóiratokat, amiket előszedettem vele, míg egy nálam idősebb könyvtárhasználó nőt magáz, "hölgynek" szólít, udvariasan segít neki fénymásolni stb.

Sorolhatnám még az alpári cselédpertus szituációkat. Egy ideig eltűrtem ezt a stílust, mostanra viszont már vagy szó nélkül továbbállok vagy udvariasan közlöm az illetővel, hogy nem tegeződtünk össze és engem sért az egyoldalú tegezés stb.

35/N