Baj az, ha egy férfi szociális vonatkozásban alázatosan viselkedik a szebbik nemmel szemben?

Nos én (még?) abba a táborba tartozok, ahol még akár a kézcsók sem kellemetlen a számomra (és nem csak verbális formában). Mindegy hogy ketten vagyunk egy adott helyen, vagy pedig Budapest legforgalmasabb utcáján.

Ezt pedig nem érzem kellemetlennek, sőt, azt gondolom az a kellemetlen hogy sokan viszont annak érzik.

Pedig nem vagyok egy idős öregember, csak 36.

Mégis azt gondolom, az udvariasság, a diplomatikus viselkedésforma pl. egy étteremben, vagy színházban elfogadható etikai norma a mai világban is.

Kedves mustafa33 (felteszem te is férfi vagy): a Te álláspontodat is elfogadom, de például azzal ha Nőnapon virágot veszünk egy Hölgynek, azzal nem ugyanazt fejezzük ki mindannyian - az elismerést, és a tiszteletet?

Ami pedig a második Kedves Hozzászólót illeti:

Szerintem igen; - Abban egy kicsit a Nőket is hibáztathatónak érzem, hogy valaminek a számszerű és akár radikális csökkenése kapcsán sztereotípiákat állítanak föl, és általánosítanak.

Talán ha kicsit optimistábban közelítenétek a probléma felé akkor nem azt mondanátok de kár hogy már alig vannak ilyen férfiak, hanem azt, de jó, hogy még vannak. A komolyabb baj az lehet, ha ezeknek a férfiaknak esetleg nem lesz gyerekük, vagy egyszerűen csak nem szeretnének.

Ebben az esetben az átörökölhetőség lehetősége eleve kizárt. Ez pedig részben rajtatok is múlik kedves Hölgyek, amennyiben nem azokat a pasikat választjátok és tartjátok vonzónak, akik rendszeresen megszívatnak, és esetleg bukón viselkednek veletek, hanem azt, aki értékeli a létezéseteket, és annak kulcsfontosságát ezen a földön.