Milyen szokásaik vannak a Svájciaknak? Mik jellemzőek a mindennapjaikra?

Szia!

Én évek óta járok ki svájcba, legutoljára tavaly voltam kint. Amikor ott vagyok, nem a svájci emberekkel szoktam foglalkozni, de azért leírom, amit megfigyeltem.

-A svájciak dolgos emberek, nem ingyenélők.

-A vezetésben nagyon udvariasak. Nekem az nagyon tetszett, hogy megállnak rendszerint és átengednek.

-Amikor legelőször kint voltam Svájcban, az ott azt hallottam, hogy nem igazán divat ott cigarettázni. Mondjuk azon a részen, ahol a hegyek vannak, lehetséges, hogy van benne valami, de amúgy ugyanúgy van (vagyis akkor volt) cigarettaautómata.

-A fiatalságra (persze nem általánosítok) kb az jellemző, mint más országokra, szeretnek bulizni.

-Hallomásból úgy tudom, hogy a svájciak egymás közt szeretnek házasodni (ezt akkor hallottam, mikor kint voltam). De nyilván ez inkább a gazdagabb családokra lehet jellemző. Ezt egyébként avval is lehet igazolni, hogy a svájciak olyan egyforma típusú emberek, nem olyan változatosak, mint pl a németek.

-Elnézve a svájci nemzetet, azt megállapíthatom, hogy Svájc nem rasszista ország. Svájc többszínű, láttam ott sokfajta embert.

-A svájciak pontosak (de gondolom, ez nem meglepő, figyelembevéve, hogy au órákról híresek. Nekem például nagyon tetszett az, hogy Baselbe, ki van írva, hogy mikor jön a villamos digitális kijelzőre, és percre pontosan akkor érkezik meg, nem késik.

-A svájciak szeretik a jóminőségű holmit. Ott nem láttam egy kínai üzletet sem. (éttermet igen, de olyan kínai üzletet, ruhákat/egyéb dolgokat árulnak mint Magyarországon, nem)

-Van úgy, hogy ha kihívnak egy szerelőt, akkor adnak borravalót. Így visszaemlékezve, 10-20 frankot szoktak adni.

-Ha jól emlékszem, ott nincs olyan szesztilalom az autóvezetésben mint itt. Ezt nem tudom pontosan, csak ha jól emlékszem, valami ilyesmit hallottam kint.

-Annak ellenére hogy a Sváciak anyagiakban nem szenvednek hiányt, nem mind szeretik köleni a pénzt. Tehát nem minden második svájcinak van Ferrarija. Például van Németországban egy áruház ami ott van a Svájci határnál. Nagyon sokan mennek oda át vásárolni, de nem csak ők, hanem a franciák is.

-A svájciak meg szokták rendezni a farsangot is. Ez év elején szokott lenni, ilyenkor Februárban. Ez egy pár napig szokott tartani.

-Svájcban nagyon szép az ország óvárosi része is. Olyan, mintha az ember visszacsöppenne a középkorba. Megvannak még a macskaköves utcák, és a régi házak. Azokra rendszerint rá is van írva, hogy milyen korból származnak. Például az 1400-as évekből is vannak ott házak.

Körülbelül most ennyi jutott eszembe.

Összesen másfél hetet töltöttem ott egyszer életemben, szóval olyan szélskörű tapasztalatokkal nem rendelkezem, mint az előző válaszoló, csak két dolgot fűznék hozzá.

Az egyik, hogy angolul mindenki tud. A vasúti pénztárostól kezdve a kalauzon át, eladók, teremőrök - komolyan mondom, mindenki :D Nekem ez azért volt különösen szimpatikus, mert mind a francia, mind a német nyelvet utálom (angolul és spanyolul tudok), és bár pár szót gagyarászok, nem szeretek megszólalni ezeken a nyelveken.

A másik a pontosság, ezt csak megerősíteni tudom. Rengeteget vonatoztunk, tömegközlekedtünk a városokban, és egyetlen egyszer volt késés. Genfben kellett átszállni, Brigből indultunk, a célra már nem emlékszem, nagyon régen volt, és tényleg sokat mentük össze-vissza.

A lényeg, hogy Genfben a menetrend szerint volt 10 perc átszállni a másik vonatra. Nem könnyű, de nem lehetetlen, mert minden jól ki van írva, meg táblázva.

De csak összeszedtünk 10 perc késést, és már le is mondtunk a csatlakozásról, majd a következővel elmegyünk, gondoltuk.

Erre miközben döcögött be a vonat az állomásra, az egyik kalauz, mivel ez egy nagyon népszerű és forgalmas átszállás volt, szépen IQ-ból angolul, franciául, németül bemondta a vonat hangosbeszélőjén, hogy akik erre a vonatra akarnak átszállni (többek között ugye mi is), azoknak a 6. vágányhoz kell menni. Nem az előre felvett hang mondta be, hanem egy másik, ezért gondolom, hogy valamelyik kalauz, esetleg a mozdonyvezető volt az.

Így simán elértük a csatlakozást, mert nem kellett ugye felmenni, kikeresni az információs tábláról, majd visszamenni az aluljáróba és megkeresni a megfelelő vágányt.

Eszméletlen :D Ott kinn soha egy percre sem éreztem elveszve magam, míg itt Magyarországon a tájékoztatás teljes hiánya miatt nagyon kell figyelnem, ha olyan helyre megyek, ahol eddig még nem voltam - pedig rutinos vonatozó vagyok.

Egy gondolat a kijelzőkhöz: a buszok azért érnek oda percre pontosan a megállóba, mert a buszon lévő GPS alapján számítják ki a dolgot. Tehát kvázi az érkezési időt igazítják a járműhöz, ha szükséges, ezért tűnik másodpercre pontosnak. Kicsi eltérések azért ott is vannak a menetrendről :) De a városi közlekedés is szinte felüdülés. Nagyobb városokban 3 nyelven bemondott utastájékoztatás plusz kijelzők, hogy éppen merre vagyunk, és mi következik. De a kis hegyi házikókhoz induló buszjáraton is minimum ki van írva egy kijelzőn, hogy mi következik.