Az emberek miért nem bírják elviselni az extrémebb figurákat?

Nekem is ugyan ez volt a problémám, amíg még otthon (Magyarországon) laktam. Az öltözködésemre mondhatjuk, hogy ""extrém"", de nem kihívó/kirívó. Van egy bizonyos stílus, amit szívesen ötvözök a sajátommal. A hajamat is festettem már kékre, pinkre, feketére, vörösre, akármire, de mindig volt valaki, akinek sikerült valami kifogásolhatót találni rajtam. Egyszer például barátaimmal jöttünk ki egy szórakozóhelyről (főleg metal-kedvelő körökben népszerű hely), és kint ült pár ismeretlen arc egy padon. Ahogy elsétáltam előttük, az arcomba ordították, hogy "tegótk**rva". Annyi volt a bűnöm, hogy volt frufrum, és feketében voltam :D

Aztán ezen a nyáron kiköltöztem Amerikába, itt pedig folyamatosan pozitívan kell csalódnom. Jelenleg bal oldalon sötétbarna, jobb oldalon zöld a hajam, pár hónapja lila és zöld volt, platform bakancsban mászkálok, mondhatni még "durvábban" nézek ki, mint otthon. Itt viszont lépten-nyomon leszólítanak vadidegenek, hogy mennyire jó a hajam, klassz a cipőm, mennyire tetszik neki a stílusom, rám mosolyognak, megbökdösnek (:DD volt ilyen is). Egyszer egy 70 éves néni dicsérte meg a zombis harisnyámat, valamint az egyik boltban egy tök idegen fazon fényképezte le a bakancsomat.. Szóval ez szerintem nyitottság és mentalitás kérdése..

23/N

Minden korosztály tudna mesélni. Én a 80-as évek közepe-vége Depeche Mode kultuszának voltam a résztvevője.

Kocka haj és fekete cucc.Mozgólépcsőn, bokáig érő fekete bőrkabátban voltam ,mikor két öreglány : "Már csak nyilas karszalag kéne rá!" mondattal degradált.

Az el nem fogadás, félelem az ismeretlentől, illetve a fáradságot nem veszik, hogy megismerjék, hogy a külső mögött ki van és miért ez a stílus?!(divat, önkifejezés, lázadás vmi miatt...). Aztán tapasztaltam, hogy azért az ellenségeskedés, mert irigy rád, hogy Te meg mered tenni, Ő nem, pedig mélyen belül lázad, nem teheti meg, mert a környezete ugyan olyan nem elfogadó.Irigy a fiatalságodra.Esetleg az alakodra.:-)