Huszonévesek, ti szoktatok olvasni?

Hát az agyatlan libák világában biztos ciki és uncsi. Legalább nekünk van még fantáziánk, és nemcsak a nyakló nélküli partizásban tudjuk magunkat kiélni.

Én amúgy elég sokat olvasok, mondjuk az más kérdés, hogy ennek egy része az egyetemi tanulmányaimhoz köthető, mert színháztudományt tanulok. De amellett is sokat olvasok, mert kikapcsol, ellazít és rengeteget tanulhatok a könyvekből más kultúráktól, a történelemről és az emberi természetről is. Nem is beszélve arról, hogy szerintem igenis izgalmas :).

Szoktam olvasni, ha találok a kedvemre való könyvet. Ciki, nem ciki, nem is vagyok büszke rá, a kötelező olvasmányok közül alig olvastam el valamit. Az olvasónaplót tesóméról másoltam le mindig, hála annak, hogy a kötelező olvasmányok szinte évtizedek óta ugyanazok... Amikor mindenki Voltare-t,Shakespeare-t, meg Jókai összeset olvasott, én Stephen King-et, Dean R. Koontz-ot vagy vagy valami háborús, történelmi könyvet/regényt olvastam :D. A II. világháború, a Titanic és Csernobillal kapcsolatos témákból egy laikus szakértő szintjén kiképeztem magamat :D.

A legutóbbi könyv amit olvastam a Woodburybe vezető út címet viseli, nyáron olvastam ki 3 nap alatt.

25/F

Természetesen szoktam. Huszonhat éves nő vagyok úgyszintén.

Minden nap olvasok, ha nincs valami jó könyvem, szinte fizikailag szenvedek. Most épp Dumas van soron, de Szerb Antal, a nagy orosz prózaírók és a huszadik századi magyar és szláv szórakoztató művek, Hrabal, Rejtő, Hasek, Aszlányi, Vaszary, egyszóval bármi jöhet, ami irodalom és érték egyben.

Bulvárlapokat és hírportálokat nem olvasok, lehet ezért kultúrsznobnak bélyegezni, de méltóságomon aluli volna ilyesmit tenni. Tévét nézek olykor, többnyire művészfilmeket vagy régi nagy klasszikusokat, egyszóval a filmes ízlésem jellegében közel áll az irodalmi ízlésemhez.

Nap közben gyakorta jut eszembe a könyv, amelyet épp olvasok, és már alig várom az estét, hogy végre bebújhassak a takaró alá valamely nagyszerű, páratlan, utolérhetetlen és feledhetetlen, örök, hatalmas világirodalmi művel kettesben. Számomra ezt jelenti a tökéletes boldogság.

Tudod, mi az "uncsi" (ilyen szót... te jó ég!) és ciki szerintem? A bulvárlapok, a körömlakkozás, a kozmetikushoz illetve plázába járás, és a kommersz zene.

Bár nem tartozik szigorúan vett értelemben a kérdéshez: ha plázába kell mennem, bedugom a fülemet az mp3-lejátszóm fülhallgatójával, és szimfonikus zenét hallgatok, mert ami a rádiókból manapság szólni szokott, azzal ha engem egy negyed órára összezárnának, nem élném túl, annyi szent.

#13

Igazad van, elég kultúrsznob hatást keltesz.

Ezt úgy mondom, hogy én is szeretem a klasszikusokat, de tudom értékelni azt is, ami ezeken kívül esik.

De gustibus non est disputandum, akinek bejönnek a kommersz zenék, hallgassa csak őket nyugodtan, de én, ha a szomszéd kicsit hangosabban hallgatja az ilyen típusú zenéket, és véletlenül áthallatszik, becsukom az összes ablakot és bedugom a fülem füldugóval, mert a szó szoros értelmében fizikailag rosszul leszek az ilyesféle zenéktől, hiszterizálnak, megfájdul tőlük a fejem.

Nem, nem csak szimfonikus zenét hallgatok. Nagy rajongója vagyok a szimfonikus metál némely nagy klasszikusának is, hallgatok továbbá népzenét (főleg karibi), sőt, ha időnként olyan hangulatom támad, jöhetnek akár a rock klasszikusai is, Jerry Lee Lewissal az élen.

Arról, hogy akár irodalmi, akár zenei vagy éppenséggel filmművészeti szempontból mi képvisel értéket és mi nem, lehet vitatkozni, de annyi szent, hogy a tehetségkutatók mondvacsinált sztárjait és társaikat én bohócoknak tekintem, nem zenészeknek.

Visszakanyarodva az irodalomhoz, nem csakis és kizárólag világirodalmi klasszikusokat olvasok, bár ezek a kedvenceim. De szeretem például Terry Pratchettet is. Nem klasszikus ugyan, de a maga nemében szerintem kiemelkedően színvonalas szerző.

Én is szeretek olvasni, és valamilyen szinten sajnálom azokat, akik szerint unalmas meg "divatjamúlt"?? Nyilván a VV meg a Barátok közt az izgalmak és a szellemi táplálék netovábbjai :)))

Az igaz, hogy manapság drága dolog könyvet venni, de ez nagyon átlátszó kifogás, mert könyvtárba is lehet járni. Bár képzelem, hogy akik szerint az olvasás gáz, mit szólhatnak a könyvtár gondolatához :D

24/L

Én már hosszú évek óta nem veszek új könyvet magamnak (csak ajándékba). Könyvtárból, illetve antikváriumból szerzem be az olvasmányaimat. Pedig igen sokat olvasok. Mondhatni rengeteget.

Az olvasás a legkevésbé sem költséges hobbi, ha az ember nem rest könyvtárba járni, vagy felkutatni a kiszemeltjeit az antikváriumokban.