Hogyan viselkednek a szegények illetve gazdagok étkezés közben? ( nyelvtan érettségihez kell )

Szerintem ez nem az anyagiakon, hanem a neveltetésen múlik. Bár az igaz, és megdöbbentő dolog, hogy sok, főleg szegény, gyereknek nem tanítják meg a különböző evőeszközök használatát. A szegények nem mindig tudják, hogy kell viselkedni egy étteremben, pl. vagy illetlen dolgokat művelnek, vagy feszélyezve érzik magukat, mivel nincsenek hozzászokva a dologhoz.

A gazdagok gyakran használják az étkezést üzleti célokra, társasági eseményként (üzleti vacsora, villásreggeli). A középosztálybeliek sokszor bográcsoznak, grillpartykat tartanak...

igazából nem tudom jó-e egyáltalán a válaszom, mivel semmi köze nincs a nyelvtanhoz...

Hát nem tudom, én nem ezt helyezném előtérbe. Hanem azt, hogy míg a szegények megbecsülik az ételt, nem pocsékolnak, addig a gazdagok ha leesik a zsemle a földre, már dobják is ki a kukába, a kaja felét/háromnegyedét sokszor otthagyják. Egy kövérebb gazdag gyerek annyit pocsékol néha, hogy egy szegényebb család jól lakna belőle. Ez is egy szempont.

Mellesleg sokszor az elkényesztetett, gazdag szülők gyerekei azok, akik még az illemnek az alsó határát sem nyaldossák.

"míg a szegények megbecsülik az ételt, nem pocsékolnak"

Az igaz. Amellett a jó minőségű élelmiszerekre csak fanyalognak, úri huncutságnak csúfolva mondjuk egy szép szelet Angus steaket, ellenben fizetésnapon szülőknek a cigaretta mellé rendszerint kerül sör, a gyereknek kóla, csipsz. csokika, éljen az egészség, meg a takarékosság, bezzeg az elkényeztetett gazdag kölyköt a suliban kiröhögjük, mert a szülei már ovodáskorára ránevelték az egészségtudatos táplálkozásra "há' nézdmá' a burzsujék kölyke nem eszik szénhidrátot zsírral, rukkolasalátát akar olívás öntettel, valami koleszterinről, meg vérzsírszintől dumál, hahahh"

"Egy kövérebb gazdag gyerek annyit pocsékol néha, hogy egy szegényebb család jól lakna belőle. Ez is egy szempont."

Szempontnak szempont, csak értelme nincs. Ha a gazdag gyerek nem kidobná a földről felszedett zsemlét, hanem megenné, az mivel lenne másabb a szegények helyzetének megváltoztatására? Az én általam megvett élelmiszer akkor sem kerül át más asztalára, ha megeszem, akkor sem, ha kidobom, megjegyzem néha nagyobb pazarlás a lejárt szavatosságú alapanyagokat felhasználni, mert a végén esetleg rosszul leszel tőle.

"Mellesleg sokszor az elkényesztetett, gazdag szülők gyerekei azok, akik még az illemnek az alsó határát sem nyaldossák."

Te sem láttál még átlagcsaládot egy elegánsabb hotel éttermében, az 100%. Még le sem ültek, de már több ponton is áthágták az illemszabályokat, aztán jön a "kötelező" szörnyülködés az árak miatt, az adagok miatt "há' jóllakni jöttünk ide, nem az ízeket kóstolgatni!" evés közben tétován sandítgtnak jobbra-balra, mert próbálják ellesni, hogy abból a rengeteg evőeszközből és pohárból, mikor melyiket illene használni...

Igen, sarkosan eltúloztam a dolgokat, hogy így állítsak eléd görbe tükröt. Ne élj a népmesékben, ahol minden szegény ember művelt, illedelmes, gazdag lelkivilága van, önzetlenül megosztja másokkal mindenét, miközben az összes gazdag ember kövér, rosszindulatú, a pénzügyi sikereit még véletlenül sem az intelligenciájának, vagy a szorgalmának köszönheti, hanem abból él, hogy szó szerint eleszi mások elől az ételt...

A valóság nem így működik.

Egy hosszú választ akartam írni neked ezekre, de inkább röviden leírom, hogy általánosságban nem jellemző, hogy kiröhögik a szegények a gazdagokat az olivaöntetes rukkolasalátájuk miatt, mert azért igencsak jellemző az, hogy a gyerek a reggelire kapott 2ezer ft-ját a drága sulibüfében csipszre, csokira, és üdítőre költi (amit a boltban feleannyiért megkapna, de minek ha van pénz), mintsemhogy minél változatosabb kajákat enne. Mert miért is, ha finom, megteheti, és majd később a gyógyszerekre is lesz pénz?

Az a család, ahol meg a fizetés után cigit, sört, stb.-t tudnak venni, az nem szegény. Vagy szegény, de rosszul osztja be a pénzt. Én az olyan családot értem szegény alatt, akiknek a fizetése arra elegendő, hogy jó esetben naponta legyen valami kaja az asztalon (és itt nem a többezer forintos kajákra gondolok), és esetleg alapvető háztartásbeli dolgok (fűtés, víz, stb.). Ezek a szegény családok.