Milyen volt régen internet nélkül az élet? Valaki mesélne nekem egy kicsit?

Könnyen!

Hazajövök suliból, Prehisztorik 2, Doom vagy Red Alert elindít, oszt elvoltam vele este 10-ig is, főleg egy nagyobb, nehezebb pályán.

Mit csináltunk a 90-es években? Videóztunk (VHS) tévéztünk (volt egy rakás műholdas adó) Számitógépes játékokkal és konzolokkaljátszottunk, zenét hallgattunk kazettáról és később CD-ről is, sőt még vásároltunk is eredeti dolgokat, ami manapság a többségre nem jellemző. Volt olyan is, hogy walkman (wow)

Ezek voltak az elektronikus dolgok, a többit nem nehéz elképzelni. Olvasás, barátokkal lógás, stb. Ezek ma is vannak.

Teljesen más, mint most. Gyerekként sokat játszottunk az udvaron, ickáztunk, ugróköteleztünk, kerékpároztunk, labdáztunk, családot látogattunk, télen kártyáztunk, társasoztunk a meleg szobában, kinn hógolyóztunk, szánkóztunk. Sokat jártunk kirándulni, táborokba stb. Otthon olvastunk, esténként tv-t néztünk. (legfeljebb 2 órát). Sokat beszélgettünk családi körben, nem vonult be mindenki a szobájába.

Nagyon jó volt. Sokkal jobb, mint most, a számítógép világában. (nagymama vagyok már)

Régen amikor még gépünk se volt, öcsémmel játszottunk, barátnővel mászkáltunk, kirándultunk, társasoztunk, tévét néztünk, rajzoltam, legóztam, mindenből mindenfélét építettünk. Barátnőméknek előbb volt Segájuk, majd mi is kaptunk egy Sega mega Drive-ot, azt amibe sárga kazettákat kell rakni. Legismertebb játékok pl. a super mario, kacsalövés, meg még egy csomó mai szemmel gagyi, de akkor jó volt, ahogy a tetrisz a Balatonra utazás közben. Walkmanunk is volt több, azt is hallgattuk, discmanem sose volt, egyből 256 megás mp3 lejátszóra váltottam, utazás előtt mindig cseréltem rajta a számokat.

Egy barátnőmhöz jártunk át gépezni, ekkor még leginkább csak iskolában láttunk számítógépet, dynáztunk, valami ugrálós ősemberes játékot játszottunk. Volt mátrixnyomtatójuk ami kb. csodaszámba ment akkor, nyomtattunk magunknak képeket, talán azóta megvan egy Donandkacsás. Délután csoportosan vándoroltunk hozzájuk, bicikliztünk, udvaron játszottunk, kutyáztunk, fagyiztunk, Dragon Ballt néztünk, majd kezdetét vette a Dyna bajnokság nagymama ribizlifagyijával.

Az iskolában rendszeres délutáni netező voltam, füzetbe kellett beírni magunkat, ha menni akartunk, ott irc-vel ment el a legtöbb idő. Az elején be se tudtam lépni, egy cuki felsőéves srác segített :))

Kb. 7-8. voltam, amikor gépet vettünk, először net nélkül, akkor paintben rajzoltam, freeware játékokat cseréltünk, alap windows kártyajáték, azzal szórakoztam, hogy felhasználókat gyártottam és mindenhol más színekre állítottam be az asztalt, hátteret. Innen nézve halál unalmas lehetett.

Majd kb. 10 osztályban lett betárcsázós net, Netelek ahol x órát vettünk meg. Napi 1 óra netezés fért bele, ekkor talán híroldalt néztem, tevét etettem, freemailt néztem, ilyen hülyeségek, mint az astronet voltak menők, meg 1 óra alatt jött le 1 mp3.

Tesóm ekkor vette az első komolyabb játékait, én doomoztam, diablóztam, hereticeztem meg a számtalan noname dolog.

Ekkor még a tanuláshoz nem vettük igénybe a netet, saját kútfőből minden. Egyetemi jelentkezés is könyvből ment, valamikor ekkor válthattunk szolgáltatót, hogy otthonról is normálisan be tudjak lépni a neptunba, első félévben még felvették a tárgyainkat, viszont még második féléves tárgyjelentkezéskor is csoportosan vonultunk az infó épületbe tárgyakat felvenni, lehet még ekkor is sz@r netünk volt otthon.

Majd lassan divatba jött minden, iwiw, msn, otthon az 1 gépen tesómmal veszekedtünk. Az első laptopom 2007-ben vettem, okostelefont csak idén, de a régin is folyton kockultam.

Ha kellett egy bolt, akkor általában tudtam, hogy x helyen biciklit javítanak, ha mégsem tudtam, megkérdeztem valakit, tud-e. Régen még Tesco sem volt, hogy ott biztos van minden.

Falusi parasztgyerek vagyok, az is maradok örökre :D. Városban nem is tudnék élni. Imádtam a nyári szüneteket, tavaszi szüneteket, téli szüneteket (őszi szünet így kimondottan nem volt nekem még!) Nyári szünetben gyakorlatilag csak enni meg aludni jártam haza. Néha enni sem, megoldottam a barátaimnál. De előfordult sokszor, hogy ők ebédeltek nálunk. Állandóan mozgásban voltunk, valamit mindig kitaláltunk, hogy ne unatkozzunk. Volt, hogy bicikliversenyt rendeztünk, fiúknak-lányoknak külön, a mi utcánk és a másik utca volt a pálya (majdnem tökéletes téglalap), volt rendesen időmérő, felvezető kör, tiszta forma 1. A lányok versenye egy rajtbaleset után félbe is szakadt... :D. Az első helyezettnek leesett a lába pedálról a rajt után 50 méterrel, elvágódott, a második belerohant, szintén elvágódott, a harmadik keresztbe megállt, ebbe rohant bele a negyedik és az ötödik... a hatodik versenyző biztonságosan megállt. 5-en sírással egybekötve feladták a futamot, a hatodik nem hivatalosan lett futamgyőztes :D. De horzsolásokon kívül nagyobb sérülés nem történt.

Volt, hogy kitaláltuk, elmegyünk kirándulni. Falun belül. Nem röhög! :D Otthon szóltunk, mik az elképzeléseink, szülők készítettek útravalót: szalámis zsemle és dobozos ivólé. Szalámis zsemleszagról mindig ez az élmény jut eszembe, meg persze a régi osztálykirándulások. Biciklivel mentünk, és itt-ott letelepedtünk enni. Az egész szerintem nem tartott másfél óránál tovább sem, de na, jól éreztük magunkat.

Ha az utcabeli gyerekek kint voltak, akkor nem kevesebb mint 16 gyerek volt kint az utcán, 4 évestől a 18 évesig! Sokszor együtt is játszottunk, kidobóztunk, tollasoztunk (itt is volt bajnokság).

Építettünk magunknak "gokartot". Ez régi babakocsi alvázából állt, arra felerősítettünk egy furnérlapot, erre pedig felszögeltünk egy fa almásládát. Egy ember beleült, egy másik pedig tolta. Aztán rájöttünk, hogy semmi köze a gokarthoz, viszont lehetne ugratni vele! Földből építettünk ugratót... Ez erősen hajazott a Jackass-re... :D A mai napig megvan ez a tákolmány, persze új láda kéne rá. Mondjuk bele sem férnénk már.

Ipiapacs ezerrel a szomszédban! Aki nem ismeri: olyan mint a bújócska, van 1 hunyó. Ahol "hunyik", ott van a bázis, ez fontos. A hunyó elszámol mondjuk 50-ig, többiek elbújnak. A hunyó elindul megkeresni a többieket, ha valakit megtalál, elrohan a bázisra, bemondja hogy "ipiapacs egy-kettő-három, megvagy Peti, ott vagy a garázsajtó mögött!" Peti előáll, vesztett :D. De, akik elbújtak, kiszámolhatják a hunyót, hogy ők rohannak el a bázisra és mondják, hogy "ipiapacs egy-kettő-három". Mi úgy játszottuk, hogy az utolsó ember számított igazán, ha ő ki tudja számolni a hunyót, akkor a hunyó még egy körig számolni fog, ezzel megmentve azokat, akiket elkapott a hunyó. Ha az utolsót is elkapta a hunyó, az elkapottak közül választott valakit. Kedvencem esetem, amikor az egyik gyerek belebújt egy hordóba, az alján volt egy kevés búza... Én voltam a hunyó, elmegyek a melléképület mellett, annyit látok, hogy nagy ordítás közepette felborul a hordó, gyerek derékig kiesik belőle, majd egy patkány is kiszalad belőle :D. Azt mondta 45-nél bújt bele a hordóba, mert máshová nem tudott bújni, mert már voltak ott :D.

Télen óriási hócsaták voltak! Még hóvárat is építettünk, azt kellett elfoglalni. Mindig sírás volt a vége valakinél, mert arcon dobták hógolyóval :D. A hóvár falát vízzel locsoltuk, megfagyott, még szétrúgni sem lehetett tisztességesen, mert állta a sarat. Elég sokáig meg is maradt mindig. Régen még volt hó télen!

Fater húzott minket szánkóval. Mi ültünk a szánkón, fater meg a Wartburgban. Szintén Jackass... :D Jó persze, nem ment 40-el, meg hosszú volt a kötél, de nagyon élveztük. Ja, mellékutcán lakunk, nem túl forgalmas, de szerintem ez már leesett mindenkinek :D.

Nyáron Játék Határok Nélkül! Aki nem tudja mi az, sajnálhatja! Youtube-on meg pótolhatja. Szombat esténként volt, minden részt máshol néztem meg! Imádtuk. Nem volt még túl elterjedt a videó, így több család összegyűlt hétvégenként, bográcsozás, kajálás, délután meg este filmezés: Rambó, Ovizsaru, Ikrek, Smaragd románca, Dirty dancing, Top Secret, stb. Egyes filmek iszonyatosan fos minőségűek voltak, egyszinkronos "hangalámondásosak". A legkomolyabb jeleneten is lehetett röhögni, olyan érzéketlenül mondta a szinkronhang :D. Néha nem is értetted, mit mondott. Volt két csatorna a Tv-n, egyes meg kettes. A kettesen ment általában az egyes ismétlése, szóval volt választék! :D. Dallas, Szomszédok, Homok titkai, Isaura, Derrick, Űrgammák, vasárnap délután négykor Walt Disney! Nekem volt szerencsém 1993-ban élőben látni, amikor megszakították Antall József halála miatt a Kacsameséket, 5 éves voltam. És elbőgtem magam! Nem azért, meg meghalt Antall József, hanem mert a pofámba nyomták a nagy fekete fehér képet az MTV logójával, háttérzeneként meg a gyászinduló szólt :D. Ez youtube-on fent is egyébként, amikor megszakítják a Kacsameséket. Ja, meg vasárnap esténként ment valami műsor, a címére nem emlékszem, de valami Az emberi test, vagy hasonló lehetett, több részben mutatták be az embert, minden rész egy témát ölelt fel, például csontok, érzékszervek, stb. Ez is rendszeres családi program volt.

Egy két barátomnak már volt számítógépe, hűűűű, nagy szó volt! Quaranto, Doom, Wolfeinstein 3D. Egyikünk ment, a másikunk meg lőtt. Itthon a szülők nem értették az élménybeszámolót: " Aztán befordultunk a sarkon, volt ott két kék ruhás katona, azt mondták "hippapó" de mi lelőttük őket!" :D. A Doom-ot meg persze csak így játszottuk: iddqd és idkfa. Másoknak volt kínai Nintendója. Double Dragon, Mario, Mortal Kombat, valami bugyuta focis, a labda akkora volt mint az ember, és ha megrúgtad labdával az ellenfelet, akkor kiguvadt a szeme majd elterült pár másodpercre a földön. Villám is csapott a földbe, ilyenkor mindenki elterült a villám közelében :D.

Szembe szomszéd amatőr DJ volt, nyaranként délután 4-től sötétedésig nyomatta a zenéket, az akkori slágereket. Scatman John dadogós zenéje, 2Unlimited No limit-je (biztos ismered, most nyomja az Airways a reklámjában), Carpe Diem meg az Álomhajóóóóóóóó, a Rednex "Kátnáj Dzsója" :D. Ezek és a 90-es évek (meg az előző évtizedek) zenéi még zenék voltak! A maiak egy-két kivételtől eltekintve nullák.

Internet? Azt sem tudtuk mi az. Kóla? Ünnepekkor csak. Akkor is Maci kóla vagy RC kóla. Bizony. Ha Coca-t vagy Pepsit ihattunk, az volt az ünnepnap, nem a karácsony :D. Mobiltelefon? Nem láttunk még, csak Tv-ben. De telefonbetyárkodtunk már a fülkékből, telefonkártyákkal, amin még volt pár forint, azt elökörködtük. Bepréselődtünk egy csomóan a fülkébe, és betyárkodtunk. Volt 3 fülke a faluban. Nyilván azt használtuk, ami nem volt frekventált helyen annyira :D. Azt később le is szerelték... :(

Jó hosszú lett a mesém. De ez csak a töredéke, amit én átéltem. Ma már nyár esténként üres az utca. Csendes az utca. Pedig vannak fiatalok. Csak mind bent ül, facebook, internet, mobiltelefon tapizása. Semmi gond ezzel, nem ez ellen vagyok, én is szinte ebbe születtem, de inkább az utolsó "őskori" generáció tagja vagyok, 1988-ban születtem. Nálunk jelent meg szinte minden a hétköznapi életben és lett elfogadott. De sajnos sok fiatal túlzásba esik. Ha együtt is vannak a barátaikkal, mit csinálnak, mi van a kezükben? Telefon... De "együtt vannak". Mi régen együtt voltunk, az felért egy életveszéllyel is, attól függ, mit találtunk ki. A falusi gyerek nagyon kreatív ám! :D

Ti nyilván másként élitek meg a mostani világot, biztos vannak nektek is sajátos élményeitek, de teljesen mások, mint a mieink. Hazamész, számítógép be, egyből net, tv-t be, van 60 csatorna biztos. Ha filmet akarsz nézni, letöltöd. Ha haverod elé mész, akkor rácsörögsz, hogy ott vagy, nem beóbégatsz a kapun. Nekünk azok a dolgok, amik nektek most létfontosságúak, nem hiányoztak, mert nem is tudtunk róla.

Én ugyan tinikoromban már belecsöppentem az Internet világába, de olyan 15-16 éves koromig (13 éves koromtól) kb. fél órát neteztem per nap.

Addig rengeteget olvastam, történeteket írtam, tényleg bejártam a sulikönyvtárba, ha valaminek utána kellett nézni, a haverokkal tényleg találkoztunk a téren ahelyett, hogy fb-n beszéltünk volna. Akkor még a mobil sem volt annyira elterjedt, így mindig pontosan előre megterveztük a programjainkat, és kevesebb volt a késés is.

Alapjáraton kreatívabbak voltunk, nem alapoztunk mindig arra, hogy a telefon meg a net megold mindent helyettünk.