Szerintetek gáz 20 éves létemre emlékeztetni valakit, hogy nem tegeződtünk össze?

Én sem szeretem, ha idősek (50 felettiek) letegeznek, és eszükben sincs felajánlani a tegeződést. Lekezelőnek érzem és gyakran párosul a letegezéssel egyfajta irritáló hangsúly is + tiszteletlenség, udvariatlanság. 34 éves nő vagyok és most már úgy érzem, éppen itt az ideje kiállni önmagamért és azért amit helyesnek érzek! Pár éve elkezdtem rászoktatni magamat arra, hogy kifejezem: nem szeretem az egyoldalú tegezést, pl. megkérdezem, hogy "elnézést, de akkor mi tegeződünk?", de történt olyan is, hogy 55 éves nőt visszategeztem kedvesen. Egy ismeretlen idős férfinak viszont egyszer kissé felemelt hangon beolvastam, mert egy közintézmény aulájában csakúgy minden előzmény nélkül odavakkantott nekem "Tudsz angolul?", na neki megmondtam udvariasan, de aprócska indulattal, hogy "nem emlékszem, hogy összetegeződtünk volna stb." Ezekkel az emberekkel én nem a munkámból adódóan futottam össze, hanem közintézményekben. De nem mindig voltam ennyire bátor, mert alapvetően zárkózott ember vagyok. Viszont tényleg fontos megmondani a véleményünket, de bízni kell önmagunkban és határozottnak kell lenni. Manapság nem divat őszintének lenni egymással, ez a probléma. A sértegetés az megy minden szinten az emberek között, de az, hogy becsülettel elmondanák egymásnak mi a problémájuk a másikkal vagy az élettel stb, az nem megy! Én nem akarok senkinek a rólam alkotott értékítéletétől függeni! Nem érdekel mit gondol az az idősebb ember rólam, aki már eleve tiszteletlen velem és netán nem tetszik neki, ha visszategezem vagy ahogy éppen a szituáció hozza, akkor sem, ha esetleg rendszeresen találkozunk a későbbiekben is! Egyenjogú, egyenrangú emberek vagyunk kortól függetlenül, és akár tegeződés, akár magázódás van közöttünk, annak kölcsönösnek kell lennie! Tehát, nemhogy nem ciki emlékeztetni a másikat, hanem KELL is emlékeztetni arra, hogy nem megfelelő az egyoldalú tegezés!!! Amióta szóvá teszem a LEtegezős idősebbeknek, hogy nem tetszik a stílusuk, azóta sokkal jobban érzem magamat az ilyen szituációkban, mert hű vagyok önmagamhoz és az értékrendemhez, szerintem ez a legfontosabb. Ha az ember nem tanul meg önmagáért kiállni az ilyen a kisebb szituációkban, akkor megvan a veszélye, hogy az élet fontosabb kérdéseiben is mások fogják meghatározni, hogy mit érezzen, tegyen, mit tartson helyesnek, hogyan döntsön, és ennek semmi értelme. Meg kell szokni, hogy ha valamit helyesnek érzünk, akkor aszerint cselekszünk, nem hagyva, hogy mások ránk erőltetik az akaratukat. Eleinte nehéz, mert vannak rosszalló pillantások stb., de még ez is jobb, mint meghunyászkodni egy életen át!