Csúfoltál valaha valakit? És ha igen, már bánod?

Igen. És igen.

Engem állandóan cikiztem, amikor kisebb voltam, megütöttek, ilyesmi. Általánosban. Szerencsétlen voltam, de volt egy nálam is szerencsétlenebb lány, akivel meg én kezdtem ki. Középiskolában is volt egy ilyen lány, akit mindig szívattam (a vége felé már nem, de az első években igen).

Igazából elég pocsékul érzem magam emiatt, főleg, mert tudom,milyen az, amikor engem bántanak. Akivel a középsuliban szívóztam, már jobb viszonyban vagyunk, remélem, nem haragszik rám (bárő sem volt fair), viszont akivel áltsuliban szemétkedtem, ballagás óta nem láttam. Sajnálom szegényt, és bocsánatot kérnék tőle, ha fel tudnám vele venni a kapcsolatot.

Meglepődve olvasom,hogy aki csúfolt valakit, az meg is bánta. Velem általános iskolában történt ez a vége felé, mondjuk az utolsó 2 évben már senki sem jött ki igazán egymással állandó volt a vitatkozás. Én sem szívesen gondolok vissza azokra az évekre. Az o.találkozóra sem mentem el, mivel olyanok voltak ott,akikkel nem is voltam jóban. Középsuliban voltak jó éveim is, de ott is volt olyan időszak, mikor egy -két o.társam nem bírt magával és nem csak engem,hanem másokat is mindig piszkáltak.Pedig őket is lehetett volna csúfolni, viszont lehet nekem is ezt kellett vna csinálnom velük, de én inkább próbáltam kerülni a társaságukat.

Így visszagondolva nekem is rosszúl estek a csúfolódások, és középsuli elején én is csúfoltam egy csajt, de ezt meg is bántam, remélem nem haragszik rám. Pár hete össze is futottunk véletlenül, rámköszönt és pár szót váltottunk is 1mással, ebből gondolom,hogy ha még kicsit haragszik is rám, amit meg is értek, de nem utál :)

Általánosban kövér voltam, pár gyerek csúfolt miatta, de valahogy mindig tudtam illően reagálni rá.

Viszont volt egy tanárnő. Ő valami piszok módon utált engem, folyton megalázott a legkülönfélébb módokon. Először le sem esett, hogy lényegében ő aláz engem, aztán egyszer elgondolkodtam a múltbéli dolgokon és egyértelművé vált, hogy finoman szólva nem kedvel engem. Egyszer azért megkérdezném tőle, hogy mi baja volt velem.

Szoktam vele találkozni manapság, de nem ismer meg, én meg nem köszönök neki. De remélem egyszer leszek olyan hangulatban, hogy elküldöm melegebb éghajlatra.

Utolsó!

Még gimnáziumban engem is megalázott egy tanár, 1 évig bírtam, utána, inkább átmentem egy másik iskolába. Fogalmam sincs, hogy miért csinálta, de folyton megjegyzést tett a súlyomra és a hajamra. Egyszer azt mondta, hogy szerinte nekem még az érettségi se fog sikerülni. Hát a jóslata sajnos téves volt, ugyanis szeptembertől kollégák leszünk.

9. osztály évelején rám ragasztott valaki egy gúnynevet. Most 11-es vagyok. Az akkori felsősök már elballagtak, így kicsivel jobb a helyzet, de még mindig alig vannak barátaim. Mindenki csúfol kivétel nélkül. A tanárok is azon a néven szólítanak. Ha valakinek szólok, kiröhög. Ez van. Igazából nem is a gúnynév zavar, hanem az, ahogy viszonyulnak hozzám miatta az emberek. Egy meleg tinisztárról neveztek el, mert hasonlít az arcom. Mindenki utálja, és mivel őt nem küldhetik el a halál f@szára, megteszik velem. Senkinek nem ártottam semmit, de rendesen gyűlölnek az emberek. Kiröhögnek, ordibálnak, köpködnek rám a folyosón... Több öngyilkossági kísérletem is volt azóta.

17F