Ti kaptatok pénzt, házat, vagyont a szüleidtől, amikor férhez mentél és eljöttél otthonról?

22éves voltam mikor férjhez mentem, a férjem 23.

1/2 évig laktunk a szüleimnél, majd albérlet.1 év után saját panellakás ( kevés baráti segítséggel!)8 év után családi ház. Ami mögötte van rengeteg munka, munka, munka,

kitartás,lemondás, szeretet. A szülőktől semmiféle anyagi támogatást nem kaptunk ill. kapunk.Most vagyok 42, férjem 43.Én egészségügyben a férjem építőiparban dolgozik.

Szerintem aki lakást, kocsit kap szüleitől, az nem tud eléggé hálás lenni érte. Nem élte át, és nem tudja mi van mögötte.

Én magam güriztem ki a lakásomra valót. És ha tudok én segítek apáméknak.

Mindig csórók voltunk, mások által kapott ruhákban jártam, és 1-2x majdnem az utcán kötöttünk ki. Én megfogadtam addig harcolok gürizek, amíg egy saját kecót nem tudok venni. Szerencsére összejött, és így édesapám öreg korára biztonságban élhet, ha Ő nem tudta megteremteni ezt. Ez van.

Hát állítólag Magyarországon nagyon szar a helyzet, alig van pénz a megélhetésre. Ehhez képest egy csomó kommentben azt olvasom, hogy lakást-autót-bútort szülők vettek...

Most melyik állítás igaz?

Az én szüleim sose voltak nagyon szegények, sose szűkölködtünk, még nyaralásra is tellett egy évben egyszer, míg felnőttem, de honnan vettek volna lakást nekem? Esetleg autót??? Persze, támogattak, de inkább érzelmi és fizikai segítség formájában (pl. ott lakhattunk az esküvő után, míg sikerült összerakni a hiányzó pénzt a saját lakáshoz). Egyszobás panelt vettünk (fele hitel) elsőre, többször költöztünk, s mostanra egy 2,5 szobás társasházi lakásunk van (ennek is a fele a banké). Mindenért ketten dolgoztunk meg a férjemmel, szerencsére most sem kell óriási lemondások árán nevelni a gyerekeket. De kertes házról még mindig csak álmodunk, ahol majd bármikor ki lehet engedni játszani a kutyával-cicával a gyerekeket...