Ti megszóljátok/megszólnátok azt, aki idős hozzátartozóját idősek otthonában helyezi el?

Helyzetfüggő, de többnyire nem.

Én sem szeretném, ha otthon ápolgatnának ha öreg leszek.

Ha beteg, és nem tudja ellátni magát, állandó ápolásra szorul, akkor nem.

De ha csak "nekünk" így kényelmesebb, akkor igen.

Nem.Miért kellene megszólni?

Van egy bizonyos határ amin belül még ellehet ápolgatni az idős családtagot.

Viszont , hogyha már menni sem tud meg forgatni kell az ágyba, agyilag teljesen leépül,netán megtámad titeket mert elfelejti kik vagytok, akkor már be kell adni.Nem várhatják el hogy az ember feladja a munkahelyét meg , kapcsolatait.

Nem! Mi nagyon nagyon nehezen jutottunk erre az elhatározásra, pedig a nagymamám akarata volt. Félt otthon, ágyhoz volt kötve, a napi pár órás szociális munkás általi segítség már nem volt elég. Pelenkázni kellett, kimászni sem bírt az ágyból, csak a halált várta.

Az otthonban kivirult. Mindennap felöltöztetik, kiültetik tolószékbe, "sétálnak", eltud menni a wc-ig, elfér tolószékkel mindenhol, levegőre mennek, figyelemmel tudják kísérni, hogy napi szinten mennyit eszik, mindig történik valami, jól érzi ott magát nagyon! Persze nehéz ez neki is, nekünk is, azért mégsem olyan, mintha otthon lenne, de a rossz testi és lelki állapotára nagyon jó hatással volt, hogy elkerült egy ilyen helyre és nekünk csak ez számít. Ha valaki ezért megkövez, akkor őszintén csak mosolyogni tudok a bugyutaságán. :)

Viszont az tény, hogy otthon és otthon között is RENGETEG különbség van. Meg kell nézni többet és olyat választani, ami árban is megfelel, de a nővérek, ápolók is lelkiismeretesen végzik a dolgukat, az otthonnak jó a felszereltsége, stb.

A körülményektől függ.

Ha egy alapvetően komoly egészségügyi problémáktól nem szenvedő, fizikailag-szellemileg viszonylag egészséges hozzátartozót paterolnak el trükközéssel az otthonba, és nem látogatják, mert kéne a lakás stb., akkor igen.

Egyébként nem, és sajnos az én családom is ebben a helyzetben van. Adott a nagypapám, aki az agyvérzése óta olyan szenilis, hogy már ön- és közveszélyes... az a gond, amikor jönnek az ilyen gondolathullámai, pici emlékek, amikor azt hiszi, tud vmit, de csak félig-meddig... ilyenkor próbált meg pl. műanyagedényben főzni meg elindulni otthonról, elfelejtve azt később, hol lakik. Mivel mi a város másik felében lakunk, nem tudtunk napi szinten leutazni, hozzánk nem tudtuk költöztetni helyhiány miatt (de egyébként is nagyon ragaszkodott volna az ő lakásához), mi sem tudtunk odaköltözni... ápolót sem lehet 24 órára bérelni, és elég drága lett volna. Ez volt a legjobb megoldás. Szerencsére gyámság alá tudtuk venni.

Nem, dehogyis. Idősek otthonában nem a kicsattanó egészségnek örvendő időseket szokták elhelyezni, hanem azokat, akiknek a gondozása otthon valamilyen oknál fogva nem megoldható, vagy komoly nehézségekbe ütközne. Akár csak azért, mert a család panelban lakik, az illető pedig nem tud lépcsőzni.

Az idősek otthona egy nagyszerű intézmény, amely lehetővé teszi, hogy a különféle egészségi problémákkal küzdő idős emberek is megfelelő körülmények között élhessenek. Az is rengeteget számít, hogy van társaságuk, nem kell egész nap egyedül ülniük otthon, és várni, hogy a család hazaérjen, amikor már úgyis fáradtak és nem tudnak annyit törődni velük, amennyit igényelnének.