Van még vki rajtam kívül aki utál köszönni?

Nekem ezzel a köszönősdivel általában az a bajom, hogy ilyen félig-meddig ismert ismerősök baromira ki tudnak akadni, hogy milyen bunkó vagyok, hogy nem köszönök, pedig nem direkt teszem, hanem mert egyszerűen nem veszem őket észre (zenét hallgatok, telefonálok, elbambulok, túl sok ember van körülöttem). Meg az is furcsa, amikor nem tudom, hogy köszönjek vkinek, és a végén elmotyogok vmit, aztán pl. anyukám meg nem hallja, és lecs.sz, hogy miért nem köszönök másoknak.

Ja meg amikor belépek egy helyiségbe, elmegyek egy olyan ember mellett, akit nem ismerek, és háttal van nekem... akkor persze, hogy nem köszönök, aki meg velem van, elkezdi, hogy milyen bunkó vagyok.

De azokat meg pl. nem értem, akik egyszerűen bunkóságból nem köszönnek, mert túl nagy erőfeszítés, meg XY nem érdemli meg...

Az én köszönésemet se hallják meg mindig, mert aránylag halk szavú és ráadásként "egérhangú" is vagyok.

Meg, én is hallottam már vissza, hogy nem vettem észre ezt vagy azt az utcán, boltban satöbbi. Van, hogy anyámnak mondják / nevetséges, mivel már 30-on is túli nő vagyok /. Hát, sorry, de megvan felnőtt fejjel a jogom, hogy esetleg elgondolkozzam / van elég gondom /, elbambuljam, vagy ne mások arcát fürkésszem, amit eleve nem szoktam, már csak óvatosságból sem.

Amikor úgy érzem, köszönök-ennyi.Amikor pedig rámköszönnek, és meghallom-viszonzom.

Az a durva, mikor köszönök valakinek, de nem fogadja.